Varázsigém ( 81. )

Engem már nem érhet hirtelen a halálom.
Elmúltam X éves, van néhány halál-ok.

Lelkemben béke van.
Te se sírj, barátom!

Ne legyen szemfedél,
semmilyen koporsó,
ne legyen sírhalom,
ne essen komor szó!

Hamvaimat Verőcén, az én Dunámnál
nyeljék majd el a habok.

Tudd: ha elmegyek is,
míg emlékszel rám ( s utána is)
itt vagyok...

Varázsigém ( 80. )

Születünk és meghalunk.
A földi lét véges.
Kettő közt jó vagy rossz?
Ahogy megéled.
Halála neked fáj,
mert te túlélted.
Hidd el, hogy betegen
örült a cserének!
Meghalt...., s majd születik.
Örökös körforgás.
Közte meg végtelen
mennyei boldogság.

Varázsigém ( 79. )

- "Nem te vagy a lakásért, az van érted".
Mondhatod százszor, akkor sem értem,
mert ez is, mint minden kapcsolat: kölcsönös,
hát tenni kell érte.
Nem szeretném, ha a kosz a térdemig érne,
vagy bárki a porban, mocsokban járna
és itt venné elő az allergiás nátha,
de hogy lásd, szeretlek és nagyon vártalak,
hagyok majd poratkát, porcicát (csak neked!)
az ágy alatt...