Na, akkor indulás!

Orsi a szomszédban lakik.
Fiatal kora ellenére már két kisgyerek édesanyja.
Szülés után maradt rajta némi felesleg, ezért is határozta el, hogy valamit mindenképpen csinálni fog a formája és az egészsége érdekében.
Igen, de férje munkahelyi beosztását és a gyerekek napirendjét is figyelembe kell vennie: elmenni, tornázni, hazajönni, ez mind idő.

Meg a pénz, az átkozott!, amiből sosincs elég.

Mondtam, hogy itt, nálam, mert én naponta és éppen ezért díjtalanul.
Nem kell közlekedni, rákészülni, csak átjön és kezdhetjük is.

Megállapodtunk: az indulás február 3-án lesz.
Magamban fogadásokat kötöttem arra, hogy meggondolja magát, lemondja az órát, újabb időpontot kér, halogat, variál, mint előtte már sokan mások... Nem lesz a dologból semmi!
Láss csodát! Átjött. Órára, percre úgy, ahogy megbeszéltük.

Egy hónap múlva megkért, hogy emeljük az "adagot", tornázzunk/táncoljunk hetente kétszer.
37 órája ropjuk!
Orsi azóta gyönyörűen formálódik, fogyott is, és a lelkének is nagyon jó (ezt Ő mondta, én meg elhiszem, mert ez tényleg így van).
Óra után még teázgatunk, beszélgetünk, ki - és megbeszélünk dolgokat, azután ki-ki megy a dolgára.

Azt írtam: láss csodát!
Már tudom, nem az volt a csoda, hogy jött és csinálja, Orsi maga a csoda: az elszántsága, a kitartása, az akaratereje.
Tudja, hogy mit akar és tesz is érte.
Határozott életterve van és -ha mindent úgy csinál majd, ahogy a S.A.H.-ot - akkor nem kell attól félni, hogy valahol kisiklik az élete.