2017. január 14., szombat

Varázsigém ( 163. )

Nem esik jól a kávé.
Ez már a vég...

Nem vágyom másra:
teára, puha ágyra.

Fogvacogtató hőség.
Fájó testem elég.

Még egy hűtőfürdő,
de aztán tényleg elég!

2016. november 12., szombat

Varázsigém ( 162. )

           Életre születtünk
                                      de tudta jól anyánk
                                      az utunk végén
                                      vár ránk a halál
                                                               rájuk is várt
                                                               és mindre kik
                                                               előttük jártak
                                                               mégis újak jönnek
                                                               erre a világra
                                                               sírunk az elején
                                                               zokogunk a végén
                                                               járunk a mennyben is
                                                               és poklaink mélyén
                                                               töprengünk az életen
                                                               világunk létén
                                                               aztán mind elmegyünk
                                                               utunk végén
                                                                     mert vár ránk
                                                                     a halál
                                                                     tudjuk mindnyájan
                                                                     tudta jól anyánk

Halálra születtünk
                            csak közben
                            élünk
                            dolgozunk
                            játszunk
                            szeretünk
                            érzünk
                            szorongunk
                            nyavalygunk
                            nevetünk
                            félünk
                            ezerszerepű
                            vagy arcnélküli
                            lényünk
                            sokszor visszafelé
                            nem előre nézünk
                            árnyékot látunk
                            ha nincs is sok fényünk
                            kölcsönzött életünk
                            kölcsönökből éljük

Mind-mind elmegyünk
ez így van végül
életre halálra születtünk
ezzel békülj
tudjuk jól
de életre készülj
ne várd a végét
ne hívd a halált
csak Isten tudja
utunk végén
mi lesz mi vár

2016. november 9., szerda

Varázsigém ( 161. )

Apró nőcske azon elmélkedett,
választani vajon hogyan lehet,
ha van a rossz és
- valljuk be - a nem túl jó,
de azért az tényleg nem túlzó,
hogy végül győzhet a rossz?!

Apró nőcske mai imája:
Istenem, vigyázz erre a világra!

Ilyen az élet, milyenek az emberek?
Nőknek, férfiaknak ilyenek kellenek?

Gyűlölködés, kirekesztés,
gátlástalanság, hazugság...

              Ébredj, Ember!
              Semmiből nem tanultál?!

... irigység, rasszizmus, agresszió,
hímsovinizmus, butaság,
korrupció...

Apró nőcske lelkében szól a vészharang.
Így hangzik mai imája:
Istenem vigyázz az egész világra!




Varázsigém ( 160. )

Választani ma
így lehet: két rossz közül
a rosszabbikat...(?)

2016. október 27., csütörtök

2016. október 24., hétfő

Varázsigém ( 157. )


Addig van csak veled,
míg viseled a gondját,
vasalod cuccait,
felvarrod a gombját,
csülköt főzöl neki,
mert gyűlöli a gombát,
levágod a haját,
simized a combját.

Addig leszel jó,
míg megérted a gondját,
de baja csak neki van,
te soha ne szóljál,
csak lelkesen bólogass
és faragd meg a szobrát!

Addig van csak veled,
míg fizeted a számlát,
míg helyette dolgozol,
és nem csapsz nagy lármát,
mikor drogozik, iszik,
éppen mással mászkál.

Addig van csak veled,
míg láncodon táncolsz,
értékei szerint
soha nem hibázol,
majd ő adja a dallamot,
füttyjelet, ütemet,
te meg halld meg,  jól
nyisd ki a füledet.

Addig leszel jó,
míg kiszeded a sárból,
míg nem látsz tisztán,
mert szemeden a hályog.

Neked addig jó,
ha jó,
míg be nem látod:
mozgásodat korlátozza,
életedben gátol,
eltávolít téged
rokontól, baráttól.

Addig van veled,
míg te nem lépsz,
neki így kényelmes
- talán - szép.

Akkor,
ott,
azonnal,
annyit,
úgy,
addig,
ahogy ő akarja,
és ha végül
a buborék kipukkad,
azt mondja:
már ő is nagyon unta,
régóta érezte, tudta:
az egész helyzet
tévedés,
a kapcsolat bukta,
épp csak megelőzted,
már benne is megérett
a szándék,
hogy véget érjen
ez a terhes játék.