Tavaszi fáradtság, tavaszi szívzűrök

Hallottam a hangján, hogy valami nagyon nincs rendben.
 Zord volt.
 Nehezen értette meg, hogy nem akarom megérteni. (Ha megértem, nem jön át, pedig jót tenne neki.)
A végén már üvöltözött velem a telefonban. Azt mondta hülye vagyok, meg lelketlen és érzéketlen is.
Azért 30 perc múlva az ajtóban állt. (Tudtam, hogy így lesz.)
Úgy nézett ki, ahogy a hangja után ítéltem: (csinos volt, mint mindig, de) szét volt esve.

- Azt hittem nem vagy itthon...

- Miért ne lennék?  Vártalak.  (Tudtam, hogy most majd "beszól", de amíg erre van ereje, addig tán nincs akkora gubanc.)

- Gondoltam, elszaladtál, hogy visszaadd a diplomádat.
Miért nem érted meg, hogy FÁ-RADT  VA-GYOK!?

- Üvölts bátran! Kezek ökölbe, izom feszít! Szuper! Na, akkor újra! Ügyes. Ha a "gyakorlatnak" vége, elmondod, hogy mi bajod van?

- ELHAGYOTT!!!
 SZERINTE mindig fáradt vagyok és kedvetlen és ettől a kapcsolatunk is olyan lett.  Most "pihentetjük".

- Akkor nem hagyott el, csak "pihi" van. Ez így azért nem annyira rossz hír...

- A francokat nem, már bocsánat a görögös erejű szóért!
 Igen, fáradt vagyok, kedvetlen, nem eszem rendesen, nem alszom ki magam, erőtlen  vagyok, rengeteget dolgozom, tanulok.
Elmentem kivizsgálásra: sehol semmi.
A  háziorvos azt mondta, változtassak az életmódomon, legyen napirendem, aludjak eleget, étkezzem naponta ötször és mozogjak.
Szerinted hány éves vagyok?!   Napirend!  A barom!  Átmegyek egy másik orvoshoz!

- Gondolom, akkor én is le leszek váltva, mert azt mondom:  a HO-dnak igaza van.
Mindegy hány éves vagy,  az életedben kell valami rendszer.
 Felkelni, lefeküdni közel azonos időben.
Naponta ötször enni.
 Célok, tervek, motiváció, programok, családi és baráti kapcsolatok, testi és szellemi edzés...
Ez egy fiziológiás fáradtság. Ha megteremted a helyes egyensúlyt, elmúlik.

- Mindig, mindenre azt mondod: ELMÚLIK...
- Miért, nem így van?

- Táncolunk? - kérdezte,  és ez kicsit sem lepett meg. Akkor döbbentem volna meg, ha nem kap kedvet hozzá, mert miközben borongott, a zene már halkan szólt, csak eddig nem hallotta meg.

Azóta eltelt egy év.
Történtek az életében változások és tudatos változtatások.
Kivirult, derűs és optimista. A barátjával is újra együtt vannak. Ragyog. Ragyognak!
Naponta táncol. Amikor ideje van, átszalad egy kis "konzultációra".

Persze, hogy lesz majd  újra lent is, meg utána fent is...
Az élet olyan, mint az óriáskerék...  vagy mint a hullámvasút...   :))

A tavaszt idén is megtartják.  Vértezd fel magad a tavaszi fáradtság ellen!
Ámor nyila is bármikor eltalálhat. Eszedbe ne jusson pajzsokat használni ellene!

/  Szívbajok ellen (is)  -  és ne csak a kisasszonyok -  "szedjetek" S.A.H.-ot !  :))  /

Male Bellydancer

Andrew John Leavenworth szerencsés csillagzat alatt született Arizonában, egy hatgyerekes család ötödik gyermekeként. Varázslatos meséivel, animált történeteivel, a színpadon átélt vad kalandjaival már kisgyermekként elkápráztatta táncos nagynénje, aki felkeltette képzeletét, inspirálta spirituális és előadóművészi érdeklődését.

Andrew már nagyon fiatal korában próbálkozott az egzotikus táncok merész lépéseivel. Az egyébként excentrikus családja is kicsit ferde szemmel nézte a helyenként durva és csábító bemutatóit és bátyjai is kegyetlenül incselkedtek vele emiatt.

Andrew a régi filmekben izgatottan leste a keleti, közép-keleti táncosokat, de kétségei voltak, hogy ő ezt valaha is képes lesz megtanulni...

A 70-es években, különösen a hippi-mozgalom terjedése idején, a hastánc oly annyira népszerű volt, hogy Andrew szülőföldjén, az arizonai Tucson iskolájában tanították is.

Amikor egyik nővére felvételt nyert egy hastánc-osztályba, Andrew bizony egy ideig halkan, csendben és titokban féltékeny volt rá.

Tizenéves korában sikerült bejutnia egy nagyszerű (nyilvános!) alternatív iskolába, ahol a testnevelés órák jógával, Sufi-tánccal és masszázzsal kezdődtek.

"Önmegvalósító"-ösztöndíjasként kezdte tanulmányozni a pranayama-technikákat és a meditációt és végül ez lett az az út, ahol azóta is jár.

A következő szemeszterben a jógát és Sufi-táncot tanító tanár meghívott egy hastánctanárt, hogy tartson bemutatót a hallgatóknak.

A következő félévben teljesült Andrew álma, mert választott tantárgyként, a középiskolai tananyag részeként elkezdhette tanulni a táncot!

Míg a jóga/Sufi-tánc oktatója és sok osztálytársa támogatta ebben, volt egy hallgató, aki nyíltan ellenséges és szarkasztikus volt vele.

Azt is mondta, hogy senki nem lesz kíváncsi egy férfi hastáncosra akkor, amikor vannak a műfajnak női táncosai. (Ez abban az időben volt, amikor még Chippendale-fiúk és férfi táncosok nem szórakoztatták a női közönséget.)

Andrewt  folyamatosan "megtalálta" az észrevételeivel, megjegyzéseivel, ő meg  szenvedett, lelkizett emiatt.

Végül úgy határozott, hogy ha valóban senki nem lesz rá kíváncsi, akkor majd saját magának táncol, a saját örömére, a lelke megelégedésére.

Nem sokkal ezután volt az osztály első nyilvános fellépése. Andrew addig soha nem táncolt a tantermen kívül, ezért nagyon izgult, hogy a közönség hogyan fogadja majd. A legrosszabbtól tartott, aztán nagy levegőt vett és úgy döntött, mint egy harcos - bizalommal és szenvedéllyel - néz szembe a félelmeivel.

Fellépése bravúros volt. Nagy meglepetésére a közönség lelkesedéssel és tisztelettel reagált, ezzel hamar megszelídítették további félelmeit.

Így kezdődött...

(Tovább is van. Mondjam még?)