Varázsigém ( 159. )

Elveszett:

bábák között a gyermek,
szerepek közt az ember.

Varázsigém ( 158. )

Hidd el, nem álarc:
személyiséged része
sok-sok szereped.

Nem is csúsztatás,
míg a legfőbb szólam az
emberé lehet.

Varázsigém ( 157. )

Addig van csak veled,
míg viseled a gondját,
vasalod cuccait,
felvarrod a gombját,
csülköt főzöl neki,
mert gyűlöli a gombát,
levágod a haját,
simized a combját.

Addig leszel jó,
míg megérted a gondját,
de baja csak neki van,
te soha ne szóljál,
csak lelkesen bólogass
és faragd meg a szobrát!

Addig van csak veled,
míg fizeted a számlát,
míg helyette dolgozol,
és nem csapsz nagy lármát,
mikor drogozik, iszik,
éppen mással mászkál.

Addig van csak veled,
míg láncodon táncolsz,
értékei szerint
soha nem hibázol,
majd ő adja a dallamot,
füttyjelet, ütemet,
te meg halld meg,  jól
nyisd ki a füledet.

Addig leszel jó,
míg kiszeded a sárból,
míg nem látsz tisztán,
mert szemeden a hályog.

Neked addig jó,
ha jó,
míg be nem látod:
mozgásodat korlátozza,
életedben gátol,
eltávolít téged
rokontól, baráttól.

Addig van veled,
míg te nem lépsz,
neki így kényelmes
- talán - szép.

Akkor,
ott,
azonnal,
annyit,
úgy,
addig,
ahogy ő akarja,
és ha végül
a buborék kipukkad,
azt mondja:
már ő is nagyon unta,
régóta érezte, tudta:
az egész helyzet
tévedés,
a kapcsolat bukta,
épp csak megelőzted,
már benne is megérett
a szándék,
hogy véget érjen
ez a terhes játék.

Varázsigém ( 156. )

Apró nőcske dalra fakadt...

- előbb azért sírva,
   mert azt látja, nem
   élünk úgy, ahogy
   meg van írva,
   a szex csak sport,
   mindenki félrebeszél,
   nincs tisztelet,
   halott az őszinteség -

... azt üzente:
vállald magad!
Szüzességed sírba
azért ne vidd, de
legyen tartásod,
ne kapkodj el
semmit sem!

Majd lesz barátod.
Magadat is
megismerve
kivárod és
nem a bóvlit,
az értéket
kívánod!

Varázsigém ( 153. )

                    
                      Romló szemednek
                      szemész legyen orvosa.
                   
Nem lehet mindig
rózsaszín üvegen át
nézni dolgokat.

                      Azért jól vigyázz,
                      megelőzheted:
                      hályog ne nőjön
                      soha lelkeden!

Varázsigém ( 152. )

Gyereket várni nem mindig könnyű,
de csak a plusz súly, mi  -édes! - teher.
Negyven hét csoda: benned új élet terem.

Nem marad tiéd, de éltet a remény,
életednek örökké része lesz.

Szülni, ha fáj is, nagyobb a kín,
amikor elmegy s te elengeded.

Varázsigém ( 151. )

rosszul aludtam
nehezen ébredtem
minden tagomban
kínokat éreztem
arcom szürke
kedvem fekete
igazán nem tudom
mi az mi bánt
hacsak az nem
nem érzem az energiát

lenn az utcán
emberek lépdelnek
a játszótéren
gyerekek trécselnek
a nyikorgó hinta
hónapok óta
olajért kiált
én meg itt punnyadok
mert nem érzem az energiát

lelkemben űr van
testemben hiány
fejemet feszíti valami
tán majd újra migrén lesz vagy
testemet emészti láz
nem érzem az energiát

nem vagyok éhes
bár ma még nem ettem
valamit csinálnék
mert nincs ez így rendben
sétálni egyedül
olvasni csendben
megrázni magamat
mozdulj már ember
táncolj énekelj
lepkéket kergess
ma még a Nap is
rásüt a kertre
de valami nyomaszt
valami fáj
nem érzem az energiát

éppen sirámom végére érek
mikor a szomszédból a nedű
illatát érzem
KÁVÉ
hát persze
minden nap így indul
erre alapul
nem érzem az energiát
de hangulatom máris alakul

feldobódva zárom az ajtót
és nyitom a kaput

Varázsigém ( 150. )

Megélni?
Átélni?
Túlélni?

Mindent - de mindent ám! - azonnal
kiélni?
Pénzed - ha van - rögvest
felélni?
Mindig és mindenből hasznot
remélni?
Hatalmaddal, erőddel folyvást
visszaélni?
Életed, sorsodat máséra
cserélni?
Érzéseket, ha bántanak is,
megélni?
Élményeket, barátokat
szerezni,
gyűjteni?
Álmodni
s célodért mindennap
küzdeni?
Életed emberként, emberül
leélni?
Pokolban
élni
és mennybe
kerülni?
Vagy mennyben
élni,
majd pokolban
hevülni?
Ha
túléled
halálod,
majd ki fog
derülni...

In memoriam H.F.K.

Ma van az Idősek Világnapja.

Édesapám ma lenne 90 éves, ha 30 évvel ezelőtt, 60 éves korában meg nem hal...
Napok óta Róla elmélkedem, Vele álmodom.
Hol sírok, hol szétröhögöm magamat az emlékek hatására.

Apám vigéc volt.
Könyveket árult, de nemcsak árulta, olvasta is, hogy, ha bárki megkérdezné,
miről is szól az a könyv, el tudja neki mesélni.
Mert mesélni aztán tudott!
Könyvből is, fejből is, de többnyire a saját maga költötte meséket.
Fergeteges humorral adta elő azokat, mi kölkek meg dőltünk a nevetéstől,
vagy éppen összekapaszkodva bújtunk a paplan alá,
amikor félelmetes történetek kerültek sorra,
de voltak "pszichológiai mesék", amiket akkor kellett feltétlenül elmesélnie,
amikor valamelyikünk rossz fát tett a tűzre.
Dejszen értettük ám és tanultunk is belőle!

Hatalmas fantáziája volt!
Verseket írt, de történetei soha nem lettek lejegyezve.
Bánhatja ám az utókor!
Sajnálom magam is nagyon!

Nagy ho-ho-ho-ho-horgász is volt!
Tavasztól őszig gyakran fogta a botot, nagy kapások is voltak,
csekély eredménnyel.
Mindenesetre - elméletben - ehhez is értett, mert elolvasta,
minek fogásához mire van szüksége.
Voltak ilyen-olyan damilok, orsók, hálók, villantók
- nagy horgászoknak való cuccok -, de halat ritkán villantott.
Gondolom, nem is azért ment le a vízhez:
ott tudott igazán elmélkedni,
megpihenni, csendben lenni, minket kipihenni.

Elméletben fújta a Pattantyús-féle műszaki könyvet,
a gyakorlatban egy égőt sem tudott kicserélni.
Félt az áramtól. Van ilyen.
Nem is vakított senkit azzal, hogy ő a hős pasi.
Ember volt: hibákkal, félelmekkel, kétségekkel,
de mindig - betegen is - határtalan optimizmussal.
Nem nyavalygott, nem kesergett,
mindig tette a dolgát, becsülettel.
Mint egyedüli pénzkereső rengeteget dolgozott,
ezzel lehetővé téve, hogy legyen egy főállású Anyánk.
Volt és ez így volt jó.

Voltak szabályok, keretek, korlátok, szigor is!,
amiket az iskolai szünetekben - szülői segédlettel -
felrúgtunk, tágítottunk, szétfeszítettünk, mégsem okozott
problémát soha, hogy a szorgalmi időben visszarendeződjünk.

Imádtuk a téli szünetet, mert karácsonyvárásig megnyílt nálunk a kaszinó:
estétől éjszakába nyúlóan kártyáztunk, társasoztunk,
nappal korcsolyáztunk, szánkóztunk
(emlékeim szerint akkor még voltak havas telek),
beszélgettünk és végre bármennyit, bármikor olvashattunk.

Tavasztól őszig nagyokat kirándultunk, futottunk, fociztunk,
úsztunk, eveztünk, táncolni jártunk.
Apuék velünk együtt másztak át a nyári tábor kerítésén,
ezzel rövidítve le a tényleges utat,
meghosszabbítva a "csörgés"-re szánt időt.
És olvastunk, olvastunk, olvastunk.

Nehogy elfelejtsem méltatni Édesapám hatalmas gasztronómiai tudását!
Mert az lett neki.
Mondjuk, kezdetben nem volt.
Az első étel tyúkhúsleves lett volna,
de végül, mert a házbeliek hosszú, tömött sorokban jöttek
érdeklődni, mi bűzlik (Dániában) nálunk, Apu számára világossá
vált, hogy a jószágot ki kellett volna belezni. 
Addig szakácskönyvet nem olvasott
- tán ez volt az egyetlen dolog, amit nem -,
de miért is tette volna, amikor Édesanyánk istenien főzött.
Ezek után persze
- mert nem tudhatja az ember fia, hogy az asszony mikor kerül
ismét kórházba, vagy mikor dönti le újabb kórság a lábáról -
lelkesen tanulmányozta a szakácskönyveket,
jól forgatta a fakanalat a konyhában
/ addig csak a musculus gluteus maximusom tudta,
hogy jól bánik az eszközzel, de az meg remélte,
hogy egyszer majd megjön a rendeltetésszerű használat is! :) :) /.
Fantasztikusan főzött, nagyon jól fűszerezett,
sok étel készítését Tőle tanultam!

Szeretett enni és -mert anyag csak anyagból lesz - ez látszott is rajta.
Ezzel együtt nagyon szép ember volt.
(Hogy Bátyámat idézzem, aki - akkoriban enyhén beszédhibás volt /de már régen nem!/ -
csodálattal nézte Aput, aztán felkiáltott: "Jaj, de pé ember!")
És tényleg!
"Pé" is volt, meg okos, kedves, lojális, dolgos, derék,
pacifista, humorista, bohócista,
művelt, játékos,
tájékozott, becsületes, őszinte...
és még bendzsón is tudott játszani!

Azon a héten
- bár már nagyon beteg volt! -
még kiment a horgásztanyára,
statisztált egy filmben (imádott szerepelni!),
lottózott, totózott,
templomba ment,
unokázott,
aztán vasárnap délután azt mondta Anyánknak:
"Erzsike, én úgy szeretek élni!" és egy óra múlva halott volt.

Ma van az Idősek Világnapja.
Apunak nem adatott idő az öregségre.
Neki az életben annyi minden nem, megöregednie sem sikerült.