Varázsigém ( 109. )

Ez az apró nőcske mondta el ezt nekem:

"Nem vagyok költő.
Nem írok verset.
Varázsigém csak mantra,
belső monológ.
Mindent látok, hallok,
érzek, szemlélek,
mindenről agyalok.
A billentyűnek nem fáj,
nekem jót tesz,
ha kiadom.

Negatív, pozitív gondolat?
Meghagyom.
A negatív átfordítható.

Belül nem feszít többé,
nem feszül utána kint sem.
Lehet megint minden
jó,
jobb,
legjobb
- angyalos."

Varázsigém ( 108. )

Volt egy apró nőcske.
Mindig elmélkedett.
Mindig máson.
Most éppen ezen:

"Az emlékezet miért ilyen csalfa...?
A dolognak végül se füle, se farka,
addig csűröd-csavarod,
addig korrigálod,
a végén már csak
nyomokban tartalmaz
némi igazságot."

Varázsigém ( 107. )

Volt egy apró nőcske, ekképp fantáziált:

"Ha most mennék le a játszótérre egy szál bugyiban,
nem látna senki a leeresztett redőnyök okán,
rendőr se jönne, nem zárna dutyiba,
ebben a hőségben máshol áll hivatása hegyfokán,
olyan a telep, mint egy kihalt város...
...mégsem megyek le,
csak mert Nikit várom."

Így mentette meg az épp arra járót
és az apró nőcskét
kedves tanítványom.

Varázsigém ( 106. )

Szabadon ébredek,
szabadon kelek,
szabadon mondhatok
igent vagy nemet,
szabadon teszem,
mit akarok s nem muszáj,
s ha nem teszek semmit
sem vágnak kupán,
szabadon szárnyalok
- könyvem felett,
mert gondolataimmal
is bármit lehet -
szabadon fekszem,
szabadon utazom,
új helyeket, embereket
keresek, kutatok,
szabadon dolgozom,
szabadon mulatok,
élményeket gyűjtök
nem múltat kutatok,
nincsenek határok,
nem kötnek szabályok,
nem zárnak keretek,
nem állnak korlátok,
szabadon - bármit,
csak ne ártsak,
ne ártson!

Varázsigém ( 105. )

Volt egy apró nőcske.
Azon elmélkedett:
ha egyszer elfutna,
ki futna majd vele.
Na jó, ha nem is vele,
legalább utána...
"Tudod mit?
Hagyjuk a csudába'!
Futni?!
Azt mindig utáltam!"

Varázsigém ( 104. )

Szerekkel vagy szerek nélkül?
Hogy' legyen, te döntesz végül...

Nincsen pénzed, elfogyott az anyagod,
mikor felkelsz a zsebeket kutatod,
hátha...

Kérsz, de ne kapsz, ellopod, mert akarod,
a drog feletted maga a hatalom, megszerzed,
mert nélküle a napod már gáz...

Nagyon ütős, elterülsz majd a padon,
milyen király, hogy így telik a napod,
kábulsz, révülsz, a mennyekben jársz.

Életed zűrös, gondolatod zavaros,
a mának élsz, ahogy most épp akarod,
ne szóljon be, ne szóljon rád más,
mit mondanak amúgy is
blamázs...

Nagyot ütött - kifeküdtél a napon,
sápadsz, szédülsz, gyomrod is kavarog,
szíved nem ismer tankönyvi adatot,
őrülten dobog, ritmusa bevadul,
aztán filmszakadás...

Ezt is túléled, ha szerencsés vagy,
eddig sem éltél át napot.
Emléked nem lesz - életed sincs-
hiába is keresnéd, kutatod...
Ha majd rájössz: elszúrtad, de nagyon,
ki lesz a hunyó, kit ér majd vád,
kire számíthatsz, ha a drogokon
túl senkit nem szeretsz,
semmit se látsz...?

Szerekkel vagy szerek nélkül?
Te döntesz, hogy legyen végül....!

Varázsigém ( 103. )

Álmában mellén ördög lovagol.
Nappal őrjítik pánikrohamok.
Fejében ezer gondolat dübörög.
Szédül,remeg, sír, könyörög:
Istenem, segíts,ments meg!
Nem bírom, már megint
egy flashback...

Varázsigém ( 102. )

Szegény, apró nőcske felkelt, s ezt mondta:

"Nem voltam biztos benne,
hogy elhagyom a házat:
kezek szorongattak,
csapdosták az állam,
vállam tekergették,
lábam húzogatták,
zsibbasztott, körbe font,
akár a folyondár,
sírtam bizony, s könyörgőre fogtam,
de rájöttem:
nem voltam - csak paplanom foglya....

Hallgass rám, gyermekem:
ne vacsorázz vesét,
- ha nem bírod a krimit -
ne nézz mást, csak mesét!"

Varázsigém ( 101. )

Őt magát szeresd - önmagáért,
ne azt, kit bele képzelsz, benne látsz...
Neki adj esélyt, így csalódás nem éri
és téged sem, ha a jelenben élsz,
nem a múltban, nem ábrándokban, nem képekben.
Ha öleled - őt tartsd karodban:
az egyetlent, a csodát.

Jelenetek majd történelemmé válik.
Át nem írható.
Te csináld jól!
Ha nem sikerül, reméld:
neked jut majd második esély...
De:
addig őt magát szeresd - önmagáért,
ne magadat, ne másokat -  benne.
A múlt, a rossz elhazudható...
Minek?  - Nem kell.
Látásodat ne rontsa érzelem.
Tetteidet ne mozgassa félelem.
Életed lesz a példa, a mérték.
Amit adsz: legyen érték!

Varázsigém ( 100. )

"Kihasznál, felhasznál..."

- ezzel hogyan legyen? -
az apró nőcske ismét elmélkedett,

"...bárhol vagy - utolér s
eggyé válsz majd vele."

fejben már eldőlt, akár jó is lehet:

"Használd fel, használd ki:
fordulj szembe vele!
Ne te fuss előle,
meneküljön Ő : a félelem."