2015. július 23., csütörtök

Varázsigém ( 107. )

Volt egy apró nőcske, ekképp fantáziált:

"Ha most mennék le a játszótérre egy szál bugyiban,
nem látna senki a leeresztett redőnyök okán,
rendőr se jönne, nem zárna dutyiba,
ebben a hőségben máshol áll hivatása hegyfokán,
olyan a telep, mint egy kihalt város...
...mégsem megyek le,
csak mert Nikit várom."

Így mentette meg az épp arra járót
és az apró nőcskét
kedves tanítványom.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése