Hat és négy. ( ...és néhány szó a BARÁTSÁGról is...)

A két csoporttal eddig 10 óra.

Vannak, akik  minden órán részt vettek, rajtuk már mérhető, látható a változás.

Áginak azt mondtam, ő a "referencia- anyagom" és azóta is bánt a lélek a buta vicc miatt!
Ági változott valóban a legtöbbet.
Ő az, aki mindig vidáman, lelkesen, könnyedén, "játszásiból" csinálja végig az órákat.
Ha belép a terembe, kisüt a Nap!
ÁGI A BARÁTOM, aki bízik bennem, bízik önmagában, szeretné a változást,  hisz benne és tesz is érte.

Anita a másik barátom.
Nála a mozgásán figyelhető meg jelentősebb változás.
Otthon is gyakorol és ez látszik is rajta.

A többiekkel is alakul közöttünk az a bizalmi-szeretet kapcsolat, ami elvezet majd minket az órákon túli barátsághoz.

A BARÁTSÁG ÉRTÉK, KINCS.

A mai világban különösen fontos, mert az emberi kapcsolatok a mobiltelefon és a számítógép megjelenésével
kezdik elveszíteni "személyességüket".
Gyérülnek a találkozások, már nem küldünk egymásnak képeslapokat  sem ("majd nézd meg a képeket az üzenőfalamon...!).
Nincs időnk semmire és senkire, annyira hajszolja mindenki a számára legfontosabbat,  ki-ki értékrendje szerint...

Az én barátságaim ősrégiek. Időnként ezért-azért elsodor minket az idő, de el nem távolít.
Félszavakból is megértjük egymást...., olykor szavak nélkül is.
Szeretjük, tiszteljük, elfogadjuk egymást, bízunk egymásban, fontosak vagyunk egymásnak, számíthatunk egymásra.
A mi barátságunk bármikor, bárhol vállalható, mert az - ami és büszkék vagyunk rá, hogy annyi mindent meg- és túlélt!
(Most annyira, de annyira szeretném leírni ezeknek a barátaimnak a nevét, de nem teszem, bár ők nem tiltakoznának, hogy megsértem a személyiségi jogaikat. :)
Mindenki tudja, kikről beszélek és -remélem- mindenki magára ismer. :) )

Örülök a közös érdeklődésből most kibontakozó barátságaimnak is.
Most még hamvasak, de remélem, egyszer ősrégiként fogjuk emlegetni!

Édesapám mindig hangsúlyozta a tanulás jelentőségét, mert azt, AMI A FEJÜNKBEN VAN, nem veheti el senki...
Azt sem, AMI A SZÍVÜNKBEN VAN!

A S.A.H mint táplálkozás és életmód

Próbáljátok ki: 1500 kalória 5-6 étkezésre elosztva.

Sokan nem értik, miért nem fogynak, ha naponta csak egyszer-kétszer esznek...
Pont azért, mert kevésszer teszik, akkor aztán az egész napi éhezés után bőségesen!

Minden étkezés után másfél órára emelkedik az anyagcsere, így minél többször eszünk, annyiszor másfél órán keresztül "ég a zsír".

Nincsenek tiltott ételek, "bűnözni" is lehet. Egy tábla csokoládé 600 kalória (délelőtt bátran ehető), de akkor
a további étkezések során csak 900 kalóriával gazdálkodhatunk.

Arra, hogy ez jó és teljesen élhető, Erika a legjobb példa, aki  másfél év alatt 21 kg-ot fogyott úgy, hogy nem éhezik, nem sanyargatja magát, nem "turbódiétázik", nem szed csoda (fogyasztó)
szereket, viszont  rendszeresen mozog.
 Mozgással kiegészítve ez már  nem egyszerűen másképp TÁPLÁLKOZÁS, hanem egy újfajta ÉLETMÓD.

Amíg fejben nem dől el, hogy mi az, amit szeretnétek, amíg nincs meg a változás/változtatás igénye, ne  kezdjetek hozzá!

A legfontosabb étkezés a reggeli, ne hagyjátok ki!

Egyetek mindent: zöldséget, gyümölcsöt, húsokat, sajtokat...

A csirkét és a pulykát a bőre nélkül süssétek, pároljátok és egyetek hetente legalább kétszer halat is.
Ne válasszatok el semmit semmitől, mert a szervezetnek mindenre szüksége van ( szénhidrátok, fehérjék, zsírok, vitaminok, ásványi anyagok) egy napon belül.

Nézzétek meg, mit vesztek: mit tartalmaz, mennyi kalória van benne!
Nézzétek meg, mit esztek!

Szokjatok le a finomított lisztről és cukorról!
 Nagyon finom és egészséges pl. a rozsliszt és a rozskenyér, de a tönkölybúzából készült pékáruk  is igen jók.
Próbálkozzatok! Keressetek, találjatok új kedvenceket!
 (Nekem egy ideje a 4 magos rozskenyér az.)

Délutántól táplálékotok legyen fehérjében dúsabb.

Napközben ne felejtkezzetek meg az ivásról!
 Másfél-két liter nem cukros folyadék (tea, szénsavmentes ásványvíz, egyszerű, csapból nyerhető víz :) ) ajánlott.

Ne váljatok a mérleg rabjává! Havonta egy súlymérés bőven elegendő.
Indulásnál mérjétek meg a haskörfogatotokat is. Aki tudja a magasságát, kiszámolhatja testtömegindexét.
(Súly osztva a magasság négyzetével.
20-tól 24, 99-ig normális.)

Akinek a családjában a túlsúly halmozottan fordul elő, ott lehet, hogy soha nem lesz elérhető a "normális" BMI, de közelíthet hozzá...

ÖNMAGATOKHOZ, ne másokhoz  KÉPEST VÁLTOZZATOK,  akkor nem fogtok csalódni!

MENNI FOG! :))

Majd, ha gazdagok leszünk...

Évek óta tervezzük barátnőimmel és sógornőmmel, Anitával, mit fogunk csinálni majd akkor, ha gazdagok leszünk.
Mert nyerünk a lottón....
 (Nem tudom, van-e más gazdagodási lehetőség az egészségügyben akkor, amikor az ember megalázóan kevés bérből/fizetésből él.)
Szóval MAJD, HA GAZDAGOK LESZÜNK...
A gazdagság sokáig a pénzt jelentette, amivel megteremtjük a körítést, a hátteret.
De nincs pénz, nincs látványos háttér, van viszont valami más, amin évekig dolgoztam.
Tényleg várjak addig, amíg lesz tükrös terem, bársony szőnyeg?
Közben telnek az évek és nem történik más, mint, hogy beszélünk róla, mit teszünk majd, ha...

Azt gondoltam, most jött el az ideje annak, hogy csináljam, hogy adjak.
Annyi jót kaptam már másoktól, miért ne adhatnék most én másoknak?
Hogy ezzel nem keresek és nem (ettől) leszek gazdag...? Hát, Istenem!
"Légyen elég könyvem, aratásig elég kenyerem s ne féljek a percek rabláncán attól, hogy mit hoz a holnap".

Gazdagság, fizetség... Nem is tudom.

Ági  egy hónap alatt 3 kg-ot fogyott és 4 cm ment le a haskörfogatából.
Ő mondta ma, hogy ha egy grammot sem fogyott volna, akkor is örülne és nagyon hálás lenne, mert újra minősége van az életének, újra tud olyan dolgokat, mozdulatokat csinálni, amiket már egy ideje nem tudott.
Ha diktafonra ve(he)ttem volna a mai beszélgetésünket...!
Nos, ez a fizetség, ez a gazdagság, ez az öröm! :))

A S.A.H....

... mozgás, életmód, filozófia.

Ha egy-egy gyakorlatot illusztrálnék, az önmagában nem adná vissza a lényegét.
Olyan szívesen megmutatnám mindenkinek, aki hajlandó a változásra, a változtatásra!
Aki csak "lötyögni" szeretne, bele se kezdjen!

A S.A.H. megfizethetetlen - ezért  ingyen van.
Azt mondják, aki "tehetős", adjon. (Általában persze nem ad...)
Az én tehetősségem is "csak" ebből áll : megcsináltam - magamnak, magamért, megtanítom - másoknak, másokért.

Az emberek többsége azért nem mozog, mert nincs pénze és/vagy nincs ideje.
Időnk arra van, amire szakítunk...
Pénzünk arra azért mindig van, amit fontosnak tartunk.
A "kell" és a "muszáj"  nagy urak ám...
Ha mától úgy tekintenénk magunkra, mint valami nagyon fontos "dologra", amin kell, sőt! muszáj változtatni, szakítanánk rá időt?
(Hallom ám a válaszokat : "jó vagyok én így, ahogy...", "hülyeség", "minek?", "most, ennyi idősen?", "öreg/beteg vagyok én már ahhoz, hogy magamon változtassak", "hastánc - na, ne!"...)

Miért nem vagyunk magunknak oly' nagyon fontosak?!
Miért nem szeretjük magunkat annyira, hogy megtegyünk magunkért dolgokat?
Lustaság, kényelem, igénytelenség?
Van, aki azt gondolja, hogy az önmagunkkal való foglalkozás önzés.
 ENNYIRE azért lehetünk önzőek, ugye?

A negyedik óra

Már a múlt héten is így jártunk:  4-ig terveztem, 1/2 5-kor fejeztük be. Elszaladt az idő észrevétlenül.

A hangulat kitűnő, a társaság nagyszerű.

Ma Évi zenei válogatására melegítettünk be, mert megbeszéltük, mindig más hozza azt a zenét, amivel otthon relaxálni szokott.

Ma újabb két taggal bővült a csoport: Borival és Lillával.
Titokban már biztos hastáncoltak valaha...
Könnyedek, elegánsak, kedvesek.
 Bori olyan koreográfiákat talált ki a ma tanult (?) mozdulatokból, hogy csak kapkodtuk a fejünket!
Az utóbbi időben nem láttam még senkit ennyire szépen táncolni!

Mindig mondom, hogy a kövérség nem esztétikai kategória.
A túlsúlyos ember is lehet szép, ügyes, kecses.

Meghívást kaptunk a suli szalagavató-báljára!
Egy hónapunk van rá, hogy eldöntsük, akarjuk-e, de úgy tűnik, a fiataloknak lenne hozzá kedvük.
Lehet, hogy a jövő órától fellépésre "gyúrunk"?

40 (kórházi) nap, mely megrengette a világomat

Amikor kiderült, hogy "menthetetlenül életben maradok", 39 kilósan, csövekkel és az azon tartózkodó zacsikkal (szinte minden létező helyen),  a kórház falát markolászva vonszolódtam A-ból B-be, még nem igen gondoltam a táncra.
Nem is emlékszem arra, hogy igazán volt-e valami, amire gondoltam.
Léteztem. Kevesebb kínnal,  nagyon gyengén.
Lányom az ágyam mellett töltötte a szabadságát -szegény!-, de sokszor bárhol lehetett volna, mert csak nagyon halvány, nagyon töredezett emlékeim maradtak azokról a napokról.
Mégis, mint annyi dolgot az életemben, azt is neki köszönhetem, hogy elkezdtem azon töprengeni, mi az, amiért kaptam még egy lehetőséget...?

Az áttörést az jelentette, amikor újra falni kezdtem a könyveket, de az igazi már az volt, amikor elkezdett hiányozni a tánc.
Akkor kezdődött minden: a próbálkozások, a nagy sírások, az újabb kísérletek, a "nem adom fel".
Nem könnyű, ha erőtlen vagy, ha akadályokba ütközöl (a drain-ek, a tasakok...), ha csatát vívsz magaddal valami ellen (jelesül: mindenféle kórság) - valamiért ( a táncért és azért, hogy az életemnek újra minősége és ne mennyisége legyen).
Kis próbálkozások + nagy mozdulatok= nem nyert!
Nagy próbálkozások+ kicsi mozdulatok= elkezdődött valami. Ügyetlenül, testi, de inkább lelki fájdalmakkal.
Rengeteg próbálkozás, kísérlet azért, hogy megtapasztaljam, hol van az a pont, ahol fájdalom nélkül megcsinálok egy-egy mozdulatot. Mindig volt egy pont, és újabb, és újabb...

Közben éreztem magamon a változásokat: lelassultam, nem "pörgök" (annyira :) ), már semmi nem olyan sűrgős, mint régen - nem akarok most-rögtön-azonnal, más az értékrendem, mások lettek a szokásaim, mindennek tudok örülni, mindenért hálás vagyok.

Lassan 3 évvel az "események" után újra nagyon erős vagyok, de ezért naponta megdolgozom.

Egy idő után már azon tőrtem a fejem, hogy táncol(hat) az, aki nagyon "súlyos egyéniség" vagy az az ember, akinek itt fáj-ott fáj-amott fáj.
Így született meg a S.A.H.
 Terápia (ami mellett persze szükség van az orvosi ellenőrzésre) és  prevenció is.
 Megváltoztat, tartást ad, kívül-belül.
Arra is megtanít, hogy fogadjuk el, szeressük önmagunkat, változtassunk magunkon és egy idő után elfogad, szeret minket és velünk változik a világ is.

TÚL A HARMADIK ÓRÁN

Elkezded sírva (mert "lelked" van, mert rossz napod volt, mert fáradt voltál...) és nevetve, vidáman fejezed be.

Ma is jó volt - mert mindig jó.

 A zene és a tánc kiemel abból a közegből ahol élsz és átemel egy másik világba, ahol megszűnnek a gondok, fájdalmak, problémák, ahol nem arra gondolsz, mi volt/van/lesz.
Ilyenkor "csak" ez van: az önfeledtség, az öröm, annak megélése, hogy mindenre képesek vagyunk, nagy akarások és félelmek nélkül.
Elvarázsol, boldoggá tesz, erősíti a lelket (is).
Egy idő után majd mindenki megtapasztalja, hogy nem addig tart a hatása, amíg csináljuk, hanem jóval azon túl is, egyre hosszabb ideig.
Ilyenkor jön annak felismerése, hogy ezt nem lehet abbahagyni, mert naponta szüksége van rá a testnek, a szellemnek, a léleknek...