40 (kórházi) nap, mely megrengette a világomat

Amikor kiderült, hogy "menthetetlenül életben maradok", 39 kilósan, csövekkel és az azon tartózkodó zacsikkal (szinte minden létező helyen),  a kórház falát markolászva vonszolódtam A-ból B-be, még nem igen gondoltam a táncra.
Nem is emlékszem arra, hogy igazán volt-e valami, amire gondoltam.
Léteztem. Kevesebb kínnal,  nagyon gyengén.
Lányom az ágyam mellett töltötte a szabadságát -szegény!-, de sokszor bárhol lehetett volna, mert csak nagyon halvány, nagyon töredezett emlékeim maradtak azokról a napokról.
Mégis, mint annyi dolgot az életemben, azt is neki köszönhetem, hogy elkezdtem azon töprengeni, mi az, amiért kaptam még egy lehetőséget...?

Az áttörést az jelentette, amikor újra falni kezdtem a könyveket, de az igazi már az volt, amikor elkezdett hiányozni a tánc.
Akkor kezdődött minden: a próbálkozások, a nagy sírások, az újabb kísérletek, a "nem adom fel".
Nem könnyű, ha erőtlen vagy, ha akadályokba ütközöl (a drain-ek, a tasakok...), ha csatát vívsz magaddal valami ellen (jelesül: mindenféle kórság) - valamiért ( a táncért és azért, hogy az életemnek újra minősége és ne mennyisége legyen).
Kis próbálkozások + nagy mozdulatok= nem nyert!
Nagy próbálkozások+ kicsi mozdulatok= elkezdődött valami. Ügyetlenül, testi, de inkább lelki fájdalmakkal.
Rengeteg próbálkozás, kísérlet azért, hogy megtapasztaljam, hol van az a pont, ahol fájdalom nélkül megcsinálok egy-egy mozdulatot. Mindig volt egy pont, és újabb, és újabb...

Közben éreztem magamon a változásokat: lelassultam, nem "pörgök" (annyira :) ), már semmi nem olyan sűrgős, mint régen - nem akarok most-rögtön-azonnal, más az értékrendem, mások lettek a szokásaim, mindennek tudok örülni, mindenért hálás vagyok.

Lassan 3 évvel az "események" után újra nagyon erős vagyok, de ezért naponta megdolgozom.

Egy idő után már azon tőrtem a fejem, hogy táncol(hat) az, aki nagyon "súlyos egyéniség" vagy az az ember, akinek itt fáj-ott fáj-amott fáj.
Így született meg a S.A.H.
 Terápia (ami mellett persze szükség van az orvosi ellenőrzésre) és  prevenció is.
 Megváltoztat, tartást ad, kívül-belül.
Arra is megtanít, hogy fogadjuk el, szeressük önmagunkat, változtassunk magunkon és egy idő után elfogad, szeret minket és velünk változik a világ is.