Nem, nem mindig az.
Ami az utóbbi egy hónapot illeti, az meg végképp nem mondható annak.
Mert amikor a "kisgonosz" mozgásomban erősen akadályoz, az minden, csak nem angyalos!
"Nagygonosszal" már tudok mit kezdeni, de a kicsivel még nem. Talán azért, mert ő ritkán jön, akkor aztán kegyetlen és megpróbál harcképtelenné tenni.
Az iszonyú fájdalmak a lelkemet is kikezdik. Az sem tesz jót, hogy ilyenkor egy járókeret képe lebeg előttem a sötét jövő eleven képeként.
Közben azért dolgozz, mosolyogj, csinálj úgy, mintha...!
Ne lássa senki, amikor a kíntól bőgsz és vonszolódsz, mert az nem te vagy! Te erős vagy és vidám és roppant mód pozitív és nagyon aktív... és tényleg..., amikor "kisgonosz" jobbra el, újra tudsz olyan lenni.
Az orvos szerint nem kellene dolgoznom. Az orvos nem tud pénzt adni ehhez az ötletéhez, meg dolgozni nagyon-nagyon szeretek!
Az orvos -a tudomány jelenlegi állása szerint- meggyógyítani sem tud.
Ő is tudja, én is tudom, hogy "nagygonosz" jön-megy, ki-bejár az életemben a leggondosabb odafigyelés mellett is. Ő ilyen. Együtt kell vele élni. (Mondjuk lenne jobb elképzelésem is egy együttélősdihez...)
Szóval: nem volt jó hónap.
Két alkalommal nem is tartottam órát, ma a ballagási előkészületek miatt maradt el, jövő héten értekezletünk lesz, aztán beindul az új tanév 9. osztályosainak alkalmassági vizsgálata...
Innentől kezdve minden esetleges: vagy lesz S.A.H. vagy nem, ezért inkább nem. Ebben a tanévben már biztos nem.
Gondoltam, akkor most van itt az ideje egy "évértékelőnek".
Nos, akkor nézzük:
Két iskolában, két, majd januártól három csoporttal 55 alkalommal táncoltam/tornáztam.
Ez órában sokkal többet jelent, mert alkalmanként, csoportonként másfél-két órán át is tartott egy-egy foglalkozás.
Az, hogy hányan voltunk összesen, nem tudom. Volt a "törzsgárda" és az "alkalmiak".
A -szinte mindig- részt vevők: Gyuri, Cini, Juditok, Zsani, Dia, Heni, Ági, Laura, Erika, Kata, Mónikák, Tünde.
Voltak, akik sokáig jártak, aztán ezért-azért nem jöttek (unokázás, órarend-változások, egyéb elfoglaltságok...).
Azt gondolom, nem volt elég jó a reklám, a beharangozás. Ezen, ha a következő tanévben lesz rá igény és lehetőséget, helyet is kapunk, mindenképpen változtatni szeretnék.
A szülői értekezleten szeretném majd elmondani a szülőknek, hogy elsősorban a duci lányokat várom (akár duci és/vagy mozogni vágyó anyukákkal, apukákkal együtt), ill. olyan korombeli hölgyeket, urakat, akik már megtapasztalták azt, hogy az izmok, ízületek nem úgy működnek, ahogy azt tették akár 30 éves korunkban is.
Szeretném, ha mindenki tudná, hogy ez nem "kis- Shakira- képző".
A hastánc, a hastáncra épülő vagy hastánccá alakuló mozgás csak eszköz.
A cél: a rendszeres mozgás, az életmódváltás, a változás önmagunkhoz képest, életminőségünk javítása, az egészségünk megőrzése vagy éppen annak visszaszerzése.
Mielőtt bárki elkezdené, szeretném, ha elolvasnák ezt a blogot. Nem irodalmi mélysége-minősége miatt, hanem azért, hogy tudják: miből lett, miről szól, miért van, hogy mindenki tudja (vagy legalább sejtse) mi vár rá, ha velünk tart.
Ez az 55 alkalom megmutatta a hiányosságokat is és azt, min változtassak.
Az már biztos, hogy tornateremre szükségünk van, a tér, a bordásfal és a vastag matracok (vagy hogy is hívják azokat a kék "hencsereket", amiken olyan jó volt csinálni a fekvő gyakorlatokat?) miatt.
Az is biztos, hogy jó, ha tudjuk, mettől meddig tart az óra, mert a későn jövők és éppen-csak-beugrók miatt mindig újra kellett kezdeni a bemelegítést.
(A tanítási óra is kezdődik valamikor és 45 perc alatt a tanár nem kezdi mindig újra az anyag magyarázatát. A tanuló így járt. Én viszont nem szeretném, ha a bemelegítés elmaradása miatt bárki rosszul járna, szakadna, repedne, húzna, fájna...)
Szeretném, ha a S.A.H. a mindennapjaink része lenne, ha az órákon kívül otthon mindenki legalább 20 percet mozogna, hogy rendszeressé váljon, hogy valóban hasson, mert olyan, ha csinálják! :)
Nagyon hiú ábránd az, hogy a gólya-táborok része lehessen az én kis "egészségsarkom" a tánccal, a táplálkozás és az egészséges életmód megbeszélésével...?
Addig, amíg nem kezdődik el az új évad, leírok majd néhány gyakorlatot, amit naponta el lehet otthon végezni.
/Jó lenne fényképpel, videóval illusztrálni, de a számítógéphez sajnos kicsi vagyok. :) /
Szeretnék köszönetet mondani MINDENKINEK, aki engedélyezte, csinálta, drukkolt vagy "csak" nem tett keresztbe! :)
Jó volt! Szerettem! (Remélem, ezzel nem vagyok egyedül.)
Jövőre Veletek - és remélem másokkal is - ugyanitt !
Annamari
