Varázsigém ( 127. )

baj, hogy van,
baj, hogy nincs,
baj, hogy gagyi,
baj, hogy kincs,
baj, hogy ad,
baj, hogy visz,

baj, hogy szeret,
baj, hogy utál,
baj még az is,
hogyha mutál,

baj, hogy jön,
baj, hogy megy,
baj, hogy meghall,
baj, hogy nem,
baj, hogy lát,
minek néz?,
baj, hogy mindent
másképp ért,
baj, hogy érez,
baj, hogy felejt,
fején sapka,
de nem nemez,
baj, hogy beszél,
baj, hogy hallgat,
jaj, Istenem,
milyen balga!

ha jót tesz,
hát panaszkodj,
aztán nyugi:
nincsen gond!

apró nőcske azt üzeni,
éld másképp az egészet,
nem fenyeget akkor majd
az önsorsrontás veszélye:

jó, hogy van,
ez mind kincs,
jó, hogy ad,
jó, hogy visz,
jó, hogy szeret,
most nem utál
(hangja sem szól
olyan bután),
jó, hogy jön,
jó, hogy megy,
jó, hogy meghall
minden neszt,
jó, hogy néz és
meg is lát,
olyan jó,
hogy olyan más,
jó, hogy érez,
jó, hogy ért,
jó, hogy olykor
ő beszél,
jó, hogy kérdez,
jó, hogy felejt,
kihullik így káros, selejt...

"mennyi baj van!"
- na, azt felejtsd,
tégy ellene,
amíg lehet!




 

Varázsigém ( 126. )

új nap kezdődik,
s ha újra szül engem,
hálával köszöntöm,
ez így van rendben!

Varázsigém (125. )

nincs ember
aki most
nyugodni
tudna
döbbent
a világ
gyászol
Európa
gyertyát
gyújtok
imádkozom

én is hallgatok

Varázsigém ( 124. )

törekvéseitek
szemben állnak,
érdekeitek
mást diktálnak,
szükségleteitek,
igényeitek
nagyobbak vagy kisebbek,
nézeteitek
nincsenek egy lapon,
egy szinten sem,
vallásaitok,
értékeitek,
ízlésetek is
nagyon másak,
érthető, hisz' különbözünk:
mások vagyunk
mindahányan,

de:
érvényesítheted akaratod,
szándékaidat értesd meg,

csak kezetekben fegyvert ne lássak,
egyet sem!

ne foszd ki a természetet,
ne rongáld a környezeted,
ne öldössél embereket
se szóval, se tettekkel,

ne mocskold a levegőt,
támogasd az élőt,
látogasd a temetőt,
emlékezz a jóra,
őrizd a hagyományt,

előzz meg minden
konfliktust,
mitől emberiességedből
kifordulva
mások torkának ugranál,
utódaidnak,
ne csak a reményt hagyd!

szeress!
légy toleráns!
ne háborúzz, világ!

A növények beszélnek?