Varázsigém ( 119. )

Ép tükör is tódít olykor,
görbe tükör sosem bókol.
Ép tükör sem hódol mindig,
a torz viszont mindig torzít.

Varázsigém ( 118. )

ezt a kört már
lefutottuk,
ez a játszma
kipipálva,
távolodsz,
majd közelítesz,
megölelsz és
újra támadsz,
megint ellöksz
mit csináltam?
szemedben
meg ott a bánat..
ma szeretsz,
holnap mégse,
reményt adsz,
visszakéred,
megígéred,
elfelejted,
szóvá tenni?
Isten mentsen!
ma haragszol
- ugyan miért? -,
mit gondolsz:
ebből ki kér?
mindig újra
körbe-körbe,
és ez így lesz
mindörökre....?
úgy táncoljunk,
ahogy fütyülsz,
örüljünk,
mert éppen
örülsz,
fejecskédet
simogassuk,
mert éppen
bal lábbal
keltél fel,
tűrjük jól
a haragodat,
hallgassuk a
panaszodat,
igyuk minden
szavadat s
bólogassunk
hozzá
lelkesen,
akkor leszünk
a szívednek
kedvesek,

annyit mondok:
nőj fel, gyerek,
harag ez
már, nem
félelem mi
bennünk dúl,
egyszer tele
minden pohár
s túlcsordul...
Az ember
egy idő után
tehetetlen
s elfordul,

mert ezt a kört
már lefutottuk.

Varázsigém ( 117. )

Szegény apró nőcske nem tudott aludni,
ezért kimosott paplant, párnát,
ágyneműt cserélt,
s fürdés után
- (nyitott ablaknál)
egy csepp parfümben -
nyugovóra tért.
De csak nem jött szemére álom,
ezért a másnapon mélázott:
"Bemegyek a plázába,
veszek pár cuccot
és majd bemutatom neked
ezt a nagy puccot,
dögös leszek s kacér,
majd
észreveszed rajtam
/s persze én meg rajtad, hihi-haha/
a változást, aztán..."

Valahol itt szakadt meg a "méla",
meg hát nincs is az életében
se Ödön, se Béla,
egyébként sem olyan léha,
hogy költsön - flancra,
addig biztos, nem,
míg könyvek vannak.

... apró nőcske bizony elaludt,
de jó is így, mert
úgyis csak kamu,
porhintés, hamu volt
még a gondolat is
flörtről, frivolságról.
Bocsáss meg neki,
agyára ment a hő,
ismered: ő egy szolid nő,
- dögmeleg van,
nem esik eső, porhó -
de legalább nem lett
a varázsige pornó.

 

Varázsigém ( 116. )

Volt egy apró nőcske.
Szerette a verseket.
Nem tudott fejből 120-at
meg még 70-et,
és nem is írt
- mivel nem volt költő -
gyönyörű verseket,
de sokat gondolkodott
dolgokon,
miket ez a fiatal testbe zárt
bölcs aggastyán,
ez a filozofikus költő
megírt,
s ma megint
bámulattal olvasta
régi és új verseit.
Mély érzésű, zseniális,
mindent látó, láttató.
Gondolatébresztő.
Elgondolkodtató.

Az apró nőben a csodálat
még két gondolatot
felvet:
Mikor láthatom majd
együtt - egy kötetben
ezt a sok szép verset,
s ha majd,
akkor ugye dedikálod
nekem,
 Marosvölgyi Gergely...?

Varázsigém ( 115. )

Azzal a tudattal könnyebb az élet,
hogy vannak közöttünk angyali lények,
s az ember már többé nem lehet biztos,
hogy nem angyal-e a rendőrbiztos,
de akár a buszon a lábadat tipró
szőrös arcú, mogorva fickó
vagy a közeledő kemény alak,
ki mosolytalanul éppen feléd szalad,
de földangyal lehet az a fagyizó srác,
vagy a boltban a pultos, ki mosolyog rád...

Figyeljetek, mert nem tudható,
kivel hoz össze az élet:
angyal lehet - földi vagy égi...

Ezzel a tudattal könnyebb lesz élni!
Ezzel a tudattal sokkal jobb élni!

Varázsigém ( 114. )

Az apró nőcske a konyhában álldogál.
Nem üvölt, csak halkan sírdogál.
Ó, én balga, minek sütök
ilyen meleg nyárban?
Lázam is van,
köhögök is,
kerülget a nátha.
Sikoltanék, ordítanék,
de nincs már bennem szufla.
Hamarosan összeesem,
mint ez itt a sütőben,
nem figyeltem,
nem vettem ki időben.
Mit eszik a vendégsereg?
Tönkrement a szuflé!

Azt gondolom,
mindenkinek jó tanács mára:
menj a strandra, a vízpartra,
ne sündörögj katlan meleg konyhában!
Vendéget csak este fogadj!
Vacsorára hideg sültet,
dinnyét, fagyit adj!

Így legyen és passz! :)

Varázsigém ( 113. )

Volt egy apró nőcske.
Azon elmélkedett:
az időseket becsapni,
hányféleképp lehet:
Telefonon ingyenes
vizsgálatra hívni,
termékbemutatón
vásárlásra bírni,
nyereményt ígérni,
mit megkaphat,
de először figyeljen,
ajándékát átveheti,
de előbb fizessen,
reklámokban szédíteni
evésre-ivásra,
minden földi jóra,
olcsó utazásra,
költekezésre,
gyógyszer fogyasztásra,
banki kölcsönökre
vagy valami másra.
Ó jaj, feje annak,
ki nincsen észen!
"csak egyszer élsz",
"élj a mának" - minden
ezt sugallja,
ő is szeretne olyat,
mint a másik,
mielőtt a (mű)foga végképp
el nem vásik.

Apró nőcske üzeni:

vigyázz magadra,
vigyázz a büdzsére,
ami eddig nem volt,
már nincs is rá
szükséged,
ne engedd,
hogy hülyítsenek
reklámszörnyek,
ne dőlj be idegennek,
ál-rendőrnek,
dobd ki a tévédet,
menj a könyvtárba,
idősek klubjában
várnak a sorstársak,
kirándulj, gyalogolj,
vár a természet,
idős vagy - nem demens,
erre emlékezz!

Légy nyitott a világra,
de ajtódat jól bezárd,
s a kulcsot ne tedd a
lábtörlő alá!

Varázsigém ( 112. )

Szavak
Szavak
Szavak

Elnyomnak
Lenyomnak
Szomorítanak
Meggyötörnek
Pusztítanak
Elvadítanak

Felemelnek
Csitítanak
Ringatnak
Altatnak
Bátorítanak
Boldogítanak

Súlyuk van
Tétjük van
Önálló életet kezdenek
Benned - magadban,
Lelkedben, agyadban

Vigyázz a gondolataiddal
Bánj óvatosan a szavakkal

Varázsigém ( 111. )

Volt egy apró nőcske - szerette a meséket,
dalocskákat szerzett - persze csak a fejében,
szöveget írt hozzá-  valahogy ekképpen:

"Mit tegyünk, ha egyikünk sem kisangyal?
Intézzük el félig gúnyos grimasszal?
Hidd el: az én életem sem csodás,
de bízzál benne, mindig jöhet változás!

Jó angyalok betartanak száz szabályt,
én nem vagyok szent - szeretem a puncstortát.
Szagolni és tapintani is de jó!
Embertestben élni olyan csábító."

Körmöczi György -  lehet, furcsa angyal:
borostásan, domborodó hassal.
Szárnya van és számtalan emberi hibája...,
de az apró nőcske éppen így imádja!

Varázsigém ( 110. )

Volt egy apró nőcske.
A parkban hallgatta a másik nőcskét, ki igen fel volt zaklatva:

"Nem vagyok éhes, ha falom a könyveket, ha a múzeumban szobrokat, képeket nézhetek,
ha szól a zene és megmozdul a lábam, ha utazás közben látok sok szép tájat...
 Nem vagyok éhes, inkább csak szomjazom, a szeretetre, jó szóra, mit tőlük nem kapok.
 Nem vagyok zombi, nem vagyok agyhalott, mégis egy ideje mind leírtak.
Szívesen látnának a temetőben, a sírban.
Teher vagyok, feladat...?
Na nem!
Megoldok mindent, ha azt kell.
Isten irgalmazzon, ne szoruljak rájuk, élve ne temessenek!
Önként nem halok meg, de könyvbe temetkezem, tőlük elzárva, világból kizárva.
Hozzád szólok, Isten - hallgasd meg imámat:
ameddig élek, már ne legyek éhes és szomjas sem, jusson mindenből, amennyi éppen kell
és majd hívj magadhoz, de időben! Kérlek!
Addig meg élek úgy, ahogy épp élek..."

Volt egy apró nőcske és egy másik, ki fel volt zaklatva.
Az apró nőcske, ma őt hallgatta, de tegnap is volt és tegnap előtt is és holnap is lesz másik.
Megöregedni nem jó, nem érdem, alanyi jogon nem jár tisztelet, szeretet, és pénz sem annyi, amennyit érne egy ledolgozott élet, és van, aki tényleg úgy hal éhen, mert senki sincs, aki adna,
ő meg nem is kérne.

Így járnak az öregek, a vének.

Féltelek!
Feletted is elszállnak az évek, múlik az idő, véges az élet...