Varázsigém ( 113. )

Volt egy apró nőcske.
Azon elmélkedett:
az időseket becsapni,
hányféleképp lehet:
Telefonon ingyenes
vizsgálatra hívni,
termékbemutatón
vásárlásra bírni,
nyereményt ígérni,
mit megkaphat,
de először figyeljen,
ajándékát átveheti,
de előbb fizessen,
reklámokban szédíteni
evésre-ivásra,
minden földi jóra,
olcsó utazásra,
költekezésre,
gyógyszer fogyasztásra,
banki kölcsönökre
vagy valami másra.
Ó jaj, feje annak,
ki nincsen észen!
"csak egyszer élsz",
"élj a mának" - minden
ezt sugallja,
ő is szeretne olyat,
mint a másik,
mielőtt a (mű)foga végképp
el nem vásik.

Apró nőcske üzeni:

vigyázz magadra,
vigyázz a büdzsére,
ami eddig nem volt,
már nincs is rá
szükséged,
ne engedd,
hogy hülyítsenek
reklámszörnyek,
ne dőlj be idegennek,
ál-rendőrnek,
dobd ki a tévédet,
menj a könyvtárba,
idősek klubjában
várnak a sorstársak,
kirándulj, gyalogolj,
vár a természet,
idős vagy - nem demens,
erre emlékezz!

Légy nyitott a világra,
de ajtódat jól bezárd,
s a kulcsot ne tedd a
lábtörlő alá!