ADJON AZ ISTEN

Azt terveztem, megcsinálom a leltárt, összeírom a jövő évi kívánságlistámat és idén sem teszek fogadalmat...

Aztán rádöbbentem, hogy nem is szeretnék most "számvetni", amikor annyi sürgős dolgom van:

- lencsét szeretnék főzni (ugye, az nélkülözhetetlen a gazdagság és a szépség miatt...?),
- vár rám Coelho (egy ilyen nagy írót, csak nem várakoztathatok...?),
- még táncolni AKAROK (ma is, holnap is... forever...!),
- telefonon cseverészni  (M.A.G.! Hamarosan hívlak ám Titeket! Barátok, telefont a kezetek ügyébe, mert hamarosan csörgetem!),
- lógni a közösségi portálon és "lájkolni" azt, amit a rokonaim, barátaim, ismerőseim szeretnek és nekem is tetszik. (Inkább kis dolgokat is "lájkolni", mint a nagyok mellett szó nélkül elmenni...)
- Oscar Bentont hallgatva gondolkodni a világ ( és az én világom) dolgain...

A kívánságlista azért elkészült. Csak a nagyon-nagyon fontos dolgokra koncentráltam.
Íme:

Szeretném, ha jövőre is annyiszor lenne M.A.G. az életemben,  mint az idén. Belőlük nőtt/nő ki kicsiny életem hatalmas csodája!
Nagyon szeretem Őket!
(Jók, kedvesek, okosak, tehetségesek, szépek. Ők tudják, mit jelent az "empátia"  a "tolerancia", a "szeretet"... Mindent tudnak... - amit meg nem, azt majd megtanulják...:)). )
Rengeteg szeretetet, odafigyelést, gondoskodást, ötletet, támogatást, bizalmat kapok Tőlük.
(Meg sok-sok ölelést.)

Szeretném, ha a munkám és az Orvostudakozós "hobbim" mellett működnének és egyre több emberrel folytatódnának a S.A.H. órák.
Szeretném, ha a Fiaim is eljönnének egy-egy órára.

Mit szeretnék még?
Azokat az EMBEREKET, akik eddig is részei/részesei voltak az életemnek, akik fontosak nekem és akiknek én is az vagyok.
(Nem mindig annak vagy fontos, akiről azt gondolod, fontos vagy neki...
Ám olyanoknak is fontos lehetsz, akikről nem is gondoltad volna...)

"Légyen elég könyvem, aratásig elég kenyerem, s ne féljek a percek rab láncán attól, hogy mit hoz a holnap!"
(Horatius)

Na, akkor minden megvan...?

Nem, még nem teljes a lista.
Most még az jön, amit Önöknek/Nektek és persze magamnak is kívánok ( Nagy László -gyönyörű- versével):

"Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem."

B.U.É.K.!

Annamari

Nagyon boldog, békés, meghitt, szeretetben is gazdag Karácsonyt kívánok
minden kedves Barátomnak,
mindenkinek, aki már ismeri a S.A.H.-ot,
mindenkinek, aki szeretné megismerni,
és azoknak is, akik csak véletlenül jártak erre!

( Szerintem nincsenek véletlenek... :) )

Annamari

Gyuri levele

Gyuri már régi barátom.
Ott volt a S.A.H. születésénél. Drukkolt, támogatott, zenét válogatott nekem, olvassa a blogot és eljár az órákra, amikor csak teheti.
Mindig kikérem a véleményét, az órákról is, a blogról is.
Tegnap ezt a levelet kaptam Tőle:

"Drága Annamari!

Örülök is, meg szomorú is vagyok.
Örülök, mert van a blog, van a lehetőség, vagy Te ( fordított sorrendben :) )
Buta, aki nem él vele.
Elszomorít, hogy az emberek így állnak olyan dolgokhoz, amit nem próbáltak.
Saját bőrömön tapasztalom és, ha kell, bárkinek elmondom, hogy sokszor a dolgok nem azok, aminek látszanak.
Kívülről nézve semmiségnek tűnik az ide-oda mozgás?
Meg lehet próbálni.
Én, aki rendszeresen járok edzésre és úgy érzem, fitt vagyok, még én is "találtam" olyan izmokat, amikről nem is tudtam, hogy vannak.
Túl azon, hogy lelki békével megyek el Tőled.
Az egész napi rohanás, a stressz, a gondok után annyira, de annyira jó ott lenni, kicsit más dimenzióba repülni és kikapcsolódni.
Te tudod, milyen gondokkal küzdök.
Legfőképpen az első alkalommal fájt a szívem.
.............. miatt.
Tudod, miért?
Nem a hiánya miatt, hanem azért, mert egész végig arra gondoltam, de jó lenne elmondani, hova járok, mit csinálok és elhívtam volna őt is.

Amikor utoljára beléptem, láttam, hogy a két fiatal lány összenézett, nem tudták mire vélni, hogy én mit keresek ott.
Összenéztek és nevettek.
Nem érdekelt.
Mert magam miatt mentem.
Mert jó.
Ha lesz egy összeszokott társaság, akkor már a társaság miatt is megyek.
És mindentől függetlenül Miattad.
Mert olyan erőt adsz, olyan kisugárzásod van, olyan lelkesedéssel "vezényelsz", hogy abból csak tanulni lehet.
Repkedsz mint egy pillangó, és olyan átéléssel csinálod, hogy az tananyag lehetne.
Pedig tudom, hogy Neked is ezer és ezer gondod van.
Újra és újra talpra állsz.
Nem hagyod magad.
Ezért (is) szeretlek annyira.

Köszönöm a lehetőséget, hogy járhatok!
Amikor csak tehetem, menni fogok. MERT JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!

Ami a véleményem a blog második részéről: csak sajnálni tudom a lányt.
Nem tudja, mit hagy ki.
Ha lenne egy kis akaratereje, legalább megpróbálná.
A blog első részével teljesen egyetértek.
Ha valami ingyen van, az gyanús, az nem kell.
Mert itt tenni kell érte.
Az embernek - magáért.
Ha INGYEN osztogatnának dvd-ket, az kellene, mert azt csak el kell venni.
Agyat nem lehet "csak úgy" kapni.
Azért is dolgozni kell.
Aki egy kicsit is gondolkodik, érti az üzenet lényegét és él a lehetőséggel.
Bocsánat, ha kicsit hosszú lett, de ezt muszáj volt megírnom.

És köszönöm, hogy vagy!

Puszillak: Gyuri "

Ajándékozz Karácsonyra egészséget!

Kedves barátom, Feri, lelkes olvasója a blognak. (Nem is értem, miért nem látom a követők között...?)
Ma szólt, hogy már régen írtam, pedig...
Kértem, adjon ötletet, miről szóljon az írás és kaptam is néhányat.

A közelgő Karácsony miatt szóljon a szeretetről és az összetartozásról...
Elvetve, mert erről eddig is írtam és a "szeretés" nem ünnephez kötött, hanem napi szintű...(Reméljük!)

Szóljon az ünnepi "nagy zabálásokról"...
Elvetve, mert már írtam a táplálkozásról. (Majd még biztosan fogok is, de nem ma, az biztos.)

Akkor írjak arról, hogyan ajándékozhatunk egészséget!? Mert a S.A.H. mint egészség megőrző program, mint prevenció, mint életmód és terápia...
Hú, ez jó! Ez szuper!
Hogyan is?

Képzeljék: a S.A.H.-ot NEM LEHET ajándékozni!
Mert nincs ára...
Lehet, hogy értéke sincs?

Lehet, hogy nem kellett volna előrukkolni vele, amíg nincs tükrös terem és valamifajta szolid elegancia?
Lehet, hogy előtte "celebesednem" kellett volna?

Elegáns mozgás stúdióba szóló bérletet lehet ajándékozni. Az olyan "trendi"!
De hogy is mondhatná X úr X asszonyságnak: "drágám, ugorj be a suliba, oszt csináljad!"
Ráadásul ingyen van!
 Már hallom is, ahogy X-né jól leteremti X urat az ünnepi gyertyafényben és házasságuk alatt már sokadszorra elmondja neki, hogy milyen zsugori, pitiáner és lúzer, és Hufnágel Pistit emlegeti, aki  ámdeviszontésezzelszemben...

No, itt tartok advent 2. vasárnapján.

Levelet írok Jézuskának, mint gyermekkoromban és megkérem, adjon mégis "körítést" a S.A.H.-hoz, hogy csinálhassam, továbbra is ingyen, ám mindenki boldogságára, megelégedésére "tisztes körülmények" között!

Amikor a tudás nem segít

Szép arcú fiatal lány.
20 éves.
38-as BMI-vel...
Segítenék, ha hagyná, de MINDENT TUD...!

- Hányszor eszik naponta?
- Egyszer-kétszer - jön a válasz.
- Próbálja meg úgy, hogy...
- Tudom - akasztja meg mondani valómat.
- Adok kalória táblázatot, ha ... - rebegem halkan.
- Nem kell, tudom! - válasza határozott, magabiztos, mint aki tényleg...
- Nem fogyókúrázni kéne, hanem...
- TUDOM! - már kategorikus.
- ...talán, ha a mozgást... - és már szégyellem magam, hogy' lehetek ilyen erőszakos?!
- Tudom! - mondja ő.
- Otthon, de akár itt, az iskolában is... Tudja, a S.A.H....? - egyre bátortalanabb vagyok...
- Egyszer MEGNÉZTEM...
- ÉS? - vágok közbe reménykedve, bizakodva, tán egy kicsit diadalmasan (?).
- Tudom. - s kifordul az ajtón.