Varázsigém ( 117. )

Szegény apró nőcske nem tudott aludni,
ezért kimosott paplant, párnát,
ágyneműt cserélt,
s fürdés után
- (nyitott ablaknál)
egy csepp parfümben -
nyugovóra tért.
De csak nem jött szemére álom,
ezért a másnapon mélázott:
"Bemegyek a plázába,
veszek pár cuccot
és majd bemutatom neked
ezt a nagy puccot,
dögös leszek s kacér,
majd
észreveszed rajtam
/s persze én meg rajtad, hihi-haha/
a változást, aztán..."

Valahol itt szakadt meg a "méla",
meg hát nincs is az életében
se Ödön, se Béla,
egyébként sem olyan léha,
hogy költsön - flancra,
addig biztos, nem,
míg könyvek vannak.

... apró nőcske bizony elaludt,
de jó is így, mert
úgyis csak kamu,
porhintés, hamu volt
még a gondolat is
flörtről, frivolságról.
Bocsáss meg neki,
agyára ment a hő,
ismered: ő egy szolid nő,
- dögmeleg van,
nem esik eső, porhó -
de legalább nem lett
a varázsige pornó.