Varázsigém ( 116. )

Volt egy apró nőcske.
Szerette a verseket.
Nem tudott fejből 120-at
meg még 70-et,
és nem is írt
- mivel nem volt költő -
gyönyörű verseket,
de sokat gondolkodott
dolgokon,
miket ez a fiatal testbe zárt
bölcs aggastyán,
ez a filozofikus költő
megírt,
s ma megint
bámulattal olvasta
régi és új verseit.
Mély érzésű, zseniális,
mindent látó, láttató.
Gondolatébresztő.
Elgondolkodtató.

Az apró nőben a csodálat
még két gondolatot
felvet:
Mikor láthatom majd
együtt - egy kötetben
ezt a sok szép verset,
s ha majd,
akkor ugye dedikálod
nekem,
 Marosvölgyi Gergely...?