2010. október 2., szombat

TÚL A HARMADIK ÓRÁN

Elkezded sírva (mert "lelked" van, mert rossz napod volt, mert fáradt voltál...) és nevetve, vidáman fejezed be.

Ma is jó volt - mert mindig jó.

 A zene és a tánc kiemel abból a közegből ahol élsz és átemel egy másik világba, ahol megszűnnek a gondok, fájdalmak, problémák, ahol nem arra gondolsz, mi volt/van/lesz.
Ilyenkor "csak" ez van: az önfeledtség, az öröm, annak megélése, hogy mindenre képesek vagyunk, nagy akarások és félelmek nélkül.
Elvarázsol, boldoggá tesz, erősíti a lelket (is).
Egy idő után majd mindenki megtapasztalja, hogy nem addig tart a hatása, amíg csináljuk, hanem jóval azon túl is, egyre hosszabb ideig.
Ilyenkor jön annak felismerése, hogy ezt nem lehet abbahagyni, mert naponta szüksége van rá a testnek, a szellemnek, a léleknek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése