A két csoporttal eddig 10 óra.
Vannak, akik minden órán részt vettek, rajtuk már mérhető, látható a változás.
Áginak azt mondtam, ő a "referencia- anyagom" és azóta is bánt a lélek a buta vicc miatt!
Ági változott valóban a legtöbbet.
Ő az, aki mindig vidáman, lelkesen, könnyedén, "játszásiból" csinálja végig az órákat.
Ha belép a terembe, kisüt a Nap!
ÁGI A BARÁTOM, aki bízik bennem, bízik önmagában, szeretné a változást, hisz benne és tesz is érte.
Anita a másik barátom.
Nála a mozgásán figyelhető meg jelentősebb változás.
Otthon is gyakorol és ez látszik is rajta.
A többiekkel is alakul közöttünk az a bizalmi-szeretet kapcsolat, ami elvezet majd minket az órákon túli barátsághoz.
A BARÁTSÁG ÉRTÉK, KINCS.
A mai világban különösen fontos, mert az emberi kapcsolatok a mobiltelefon és a számítógép megjelenésével
kezdik elveszíteni "személyességüket".
Gyérülnek a találkozások, már nem küldünk egymásnak képeslapokat sem ("majd nézd meg a képeket az üzenőfalamon...!).
Nincs időnk semmire és senkire, annyira hajszolja mindenki a számára legfontosabbat, ki-ki értékrendje szerint...
Az én barátságaim ősrégiek. Időnként ezért-azért elsodor minket az idő, de el nem távolít.
Félszavakból is megértjük egymást...., olykor szavak nélkül is.
Szeretjük, tiszteljük, elfogadjuk egymást, bízunk egymásban, fontosak vagyunk egymásnak, számíthatunk egymásra.
A mi barátságunk bármikor, bárhol vállalható, mert az - ami és büszkék vagyunk rá, hogy annyi mindent meg- és túlélt!
(Most annyira, de annyira szeretném leírni ezeknek a barátaimnak a nevét, de nem teszem, bár ők nem tiltakoznának, hogy megsértem a személyiségi jogaikat. :)
Mindenki tudja, kikről beszélek és -remélem- mindenki magára ismer. :) )
Örülök a közös érdeklődésből most kibontakozó barátságaimnak is.
Most még hamvasak, de remélem, egyszer ősrégiként fogjuk emlegetni!
Édesapám mindig hangsúlyozta a tanulás jelentőségét, mert azt, AMI A FEJÜNKBEN VAN, nem veheti el senki...
Azt sem, AMI A SZÍVÜNKBEN VAN!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése