Tegnap (november 3-án) volt a
100! előadás!
Gondoltam, előkeresem a 2022-ben, a bemutató után "lőtt" képeket, a naplózott napomat.
Nincs.
Semmi.
Eltűnt a 2022-es évem!
Az év, amikor annyi fontos dolog történt.
Az az év, amiről azt gondoltam, az események megváltoztatják az egész életemet.
Elővettem a naptáramat, nézzük, mi minden történt akkor?
Tanultam: magyarról az angolt, angolról a spanyolt.
Minden reggel tornáztam/táncoltam.
(Éljen a Stresszoldó Alternatív Hastánc!)
Nem telt el nap olvasás nélkül.
Tudomásul vettem a változásokat: a régi gondnokunk leköszönt.
az új beköszönt.
Vendégek jöttek-mentek (rokonok, barátok, ismerősök, régi gondozottak, tanítványok...).
Vezettem a háztartást, vásároltam, mostam, főztem, takarítottam,
készültem, mert jönnek, (ki)készültem, mert mentek.
Követtem mindenféle eseményt (pl. január 30-án hatalmas homokvihar volt!).
Orvosnál voltam - csak módjával, hogy ne terheljem magammal az egészségügyet.
Boginál is voltam párszor, hogy megfodrászoljon.
Elszenvedtem a leolvasásokat, karbantartásokat.
Sétáltam - egyedül, vagy olyanokkal, akik egy mentálhigiénés szakember (én)
társaságában (nekem) öntötték ki a szívüket.
Február 24-én kirobbant az orosz-ukrán háború!
Megrázta a világot, az enyémet is!
Gergő, a színdarab (Az osztály vesztese) zeneszerzője,
feleségestül hazajött a bemutatóra.
Befizettem a postán az egyik szomszéd számláit,
a másiknak a vásárlásait intéztem.
Segítettem egy ismerősömnek a tanulásban.
Átnéztük a belgyógyászatot, az orvosi latint, az anatómiát.
Csütörtökönként barátnős nap, szombatonként scrabble.
Kiállításokra mentem (volt Bosch és Matisse kiállítás is).
Szerelő jött, javított, ment.
Júniusban bőrig áztam.
Pogácsát sütöttünk a VÁI-ban,
koncertre mentünk, táncolni tanultunk,
Lengyel Napot és Egészségnapot, a Fehér Bot Napját is megtartottunk,
de volt Ki Mit Tud és filmvetítés is.
Jelentkeztem az Aranykalászos gazda képzésre,
elmentem az írásos tananyagért,
de többnyire a netről, a számítógépen tanultam,
mert ott voltak videók is (utálom a monitort!).
Gyakorlati napokon kijártam a tanyára - az csodálatos volt!
Hajnali kelés, vonatozás, távolsági buszozás, de nem éreztem fárasztónak!
Kinn lenni a természetben, új emberekkel, új dolgokkal ismerkedni, új szakmát tanulni.
Fantasztikusan jó volt! Imádtam!
A beázott fürdőszobát fotózni (na, az bezzeg megvan a fényképek között,
igaz, arról sem készült bejegyzés a blogban, csak a biztosítónál) bejelenteni.
100 éves volt a kemencei kisvasút - kipróbáltam a hajtányt is. Jó nap volt!
Közben persze agrárvállalkozási alapismeretekről,
mezőgazdasági munkagépekről,
takarmányozásról,
gyümölcs- és növénytermesztésről,
a háziállatokról, az állattartásról, állattenyésztésről is
szólt minden napom, akörül forgott szinte minden gondolatom.
Úgy éreztem, nagy fába vágtam a fejszémet, ezért nem tudott a dologról
csak a barátnőm öccse, aki már elvégezte a tanfolyamot,
mert mi van akkor, ha nem sikerül levizsgáznom...?
Túléltem néhány, (nem csekély mennyiségű!)
karbantartások, csőcserék, miegyéb miatti vízelzárást.
Augusztus 13-án az összes tananyag egységből vizsgát,
majd augusztus 24-én államvizsgát tettem!
Aranykalászos gazda lettem!
Bejegyzett földműves, a Nemzeti Agrár Kamara tagja.
Akkor még hittem/reméltem, hogy Fortuna ad egy kis pénzt,
hogy a maradék életemet egy tanyán,
vagy valahol vidéken egy faluban élhessem,
napjaimat az új szakmám gyakorlásával tölthessem.
Vagy valakinek szüksége lesz mindkét dolgos kezemre,
mehetek kapálni, gazolni,
metszeni, kacsolni...
Közhírré tétettem, ajánlottam magamat, de semmi.
Szeptember 8-án elhunyt II. Erzsébet, szeptember 19-én el is temették.
Szeptember 15-én elbúcsúztattuk Németh Istvánt - hatalmas veszteség!
Megnépszámláltattunk.
Minderről nem készültek vagy ha készültek is, elvesztek a képek, bejegyzések.
Volt egy gépcserém menet közben.
Gergőtől kaptam egy alig használt laptopot.
Akkor szállhatott el a 2022-es év?, de akkor a többi miért nem...?
Persze az is lehet, hogy a sok tanulás, a besűrűsödött események miatt
nem foglalkoztam a blogolással.
Igen, ez bizony elképzelhető.
Még jó, hogy évtizedekre visszamenően jegyzetelek a naptárba.
Pl. bevétel - többnyire kevés,
kiadás - mi a fészkes fittyfenétől ilyen sok?
éppen hol tartok előadást,
mikor melyik iskolában lesz tanácsadás, rendelés,
mikor melyik osztályt vizsgáljuk, oltjuk?
hová megyek, hol voltam - csak úgy magamnak, meg annak, akit (esetleg) érdekel.
Ez egy "tömbházkörüliblog".
Csak naplózom a napjaimat, hogy lássam, visszanézhessem,
hogy mibe ömlik a pénzem (az egészségügyben szerzett fizetésem/nyugdíjam),
mivel telik, hová csorog az IDŐM.
Beosztom.
Az unalmat, a tétlenséget nem ismerem.
Az ablakaimon nincs függöny.
Bárki benézhet rajtuk, nincsenek titkaim.
Ha kíváncsi vagy valamire - kérdezz!
Ha kérdezel, válaszolok.
Őszintén.
Függönytelenül / függönyzetlenül.
(Az olyan, mint a kendőzetlenül. :) )
Ha segítség kell: kérjed!
Csak akkor segíthetek.
Abban, amiben kéred.
Annyit, amennyire szükséged van.
Akkor, amikor nem tudod, hogyan tovább.
Csak addig, amíg akarod, mert:
NEM MEGMENTŐD,
SEM ÜLDÖZŐD,
SEGÍTS MAGADON!
- ÉN MANKÓD LESZEK!
