...vagy -egy idő után- már nem úgy működik, ahogy szeretnénk! Ezért fontos a testi-lelki-szellemi egészség megtartásához az, hogy aktívak legyünk.
Nehéz persze, ha már van rajtunk némi felesleg, vagy éppen a korunk és/vagy valamilyen betegség miatt már érezzük, hogy nem vagyunk olyanok, mint "fénykorunkban".
Az első óra a ráhangolódás órája volt. Ráhangolódás a zenére, a mozgás örömére, egymás társaságára.
A legfontosabb az volt, hogy mindenki megtapasztalja a testét és megismerje a határait: azt a pontot, ahol a gyakorlatok végzése alatt nem fáj, nem feszül se izom, se ízület.
Kimozogtunk ülve, állva, fekve, erőlködés és különösebb nehézség nélkül.
Nagyon jó volt a hangulat és mindenki olyan ügyes volt, hogy az óra végén a legjobban tetsző mozdulatokat ki-ki kedvére próbálgathatta.
Ági, aki nagyon fáradtan érkezett, az óra végére teljesen kisímult.
Lívia, aki csak "beugrott", hogy megnézzen minket, nadrágja szárát feltűrve végezte a gyakorlatokat.
A Zsuzsik, fiatalokat megszégyenítő energiával, Emese Veronikára nagyon vigyázva csinálták azt, amit bírtak és úgy, ahogy tudták. Nagyon szépen!
(Emesére nem is számítottam, mert ő babát vár, de eljött és az óra végén elégedetten mondta, hogy:"jó, menet közben recsegett, ropogott, de a végére milyen jól kilazult".)
Évi szabadkozott, hogy milyen ügyetlen, Kati magát esetlennek érezte, Éva és Bori ijedtek voltak, pedig nekik is jól állt minden mozdulat, Móni, Anita, Györgyi és Dóri nagyon lazák.
Én meg nagyon boldog vagyok, mert már érezni, milyen jó csapat leszünk hamarosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése