Varázsigém ( 17. )

Nem vagyok költő,
ez nem vers:
varázsigém csak "mantra",
"belső monológ".
 Mindent látok, hallok,
érzek, szemlélek.
Mindenről agyalok.

Hogy a 16. "durva"  volt,
a reakciókból tudható.
Kiről szólt? - kérdeztétek.
Mondhatnám : egy típusról,
nem konkrét személyről,
jelenségről
vagy :
mindenkiről, aki magára ismert,
egyébként meg :
"akinek nem inge..."

Meg rólam látlelet, hogy ilyet is "tudok":
méregbe jövök, begurulok,
haragszom, kibukom.
Sem angyal, sem földangyal,
- ember vagyok.

A billentyűnek nem fáj,
nekem jót tesz,
 ha kiadom.
Belül nem feszít többé,
nem feszül utána kint sem.
Lehet megint minden
jó,
jobb,
legjobb,
 angyalos.