Vegyük olybá, hogy azért vagy itt, mert szereted az iskolát és a tanárokat. Vannak céljaid, terveid, jövőképed.
Ez nagyon derék dolog!
Hogy elkerüld a konfliktusokat és jól érezd itt magad (nem is beszélve arról, hogy - ha már itt vagy - jól is tanulj) adnék néhány jól hasznosítható tanácsot:
1. A házirend betartása igazán nem nagy dolog, be nem tartása sokszor már több, mint kellemetlen.
Ugye nem esik nehezedre 7 óra 50-re a suliban lenni?
Olyan nagy kérés, hogy ne legyen rajtad festék és körömlakk, viszont feltétlenül legyen rajtad iskolaköpeny?
Olyan nehéz a tanterembe belépő tanárt felállva üdvözölni?
Ha már egyszer - önszántadból - bejöttél a suliba, olyan nagy dolog hiánytalan felszereléssel jönni?
Ugye, ki lehet bírni 45 percet beszélgetés és kajálás nélkül?
Ha a válaszod mindezekre egyetértő, akkor nyert ügyed van! Tanáraid máris kedvelnek téged!
2. Mindenkinek a saját tantárgya a legfontosabb.
Neked mindegyik fontos, ezért vagy itt. Tudom, hogy már tegnap óta magolsz, mert, ha csak ma fogod elkezdeni, máris egy nap késésben vagy!
3. Neked is lehet igazad, ha már tudod, hogy lehet felnőttmódra vitatkozni, érvelni! A "dedós" módszer itt nem nyerő!
4. Mivel tanárkedvelő vagy, tudod, hogy a tanár nem légnemű anyag. Tehát: ha az utcán, a folyosón, a tömegközlekedés bármelyik eszközén, moziban, színházban (bárhol) találkoztok - köszönj neki! Meglátod, meg lesz hatódva!
5. A tanár is ember, változó kedélyállapottal.
A diák is ember, érzékeny serdülő-lélekkel.
Legyél türelmes tanáraidhoz! Jó tett helyébe jót várj!
Mivel tanár és iskolakedvelő vagy, nem lesz nehéz ezt a pár tanácsot megfogadni.
Meglátod, milyen könnyű lesz az új iskolához alkalmazkodnod. Jó lesz a közérzeted és más dolgod már nem is lesz, csak tanulni...
Ha mégis lenne más dolgod, azt sürgősen felejtsd el, mert arra már nem lesz időd !
( Ez a kis "opusz" 23 évvel ezelőtt, egy tanévnyitóra íródott.
Bocsánat, én voltam az elkövetője!
Épp' ma olvastam, hogy a tanárok kétharmada kimerült.
Szerintem - velem együtt - ezt senki nem is érti! :)))
Mitől is vagytok Ti, tanárok annyira kimerültek....?!
No, ezért gondoltam, hogy megkeresem és leírom ide, hátha valaki már nem emlékszik a közel negyedszázaddal ezelőtti eseményekre.
Már akkor sem volt könnyű tanárnak lenni, azóta meg "a nemzetközi helyzet fokozódik, egyre fokozódik".... :)))
Halkan azért megjegyzem : tanulónak lenni sem könnyű . Naponta akár 8-9 órát is az iskolában tölteni, tanulni, készülni, miközben ebben a korban igénylik a legjobban a társas kapcsolatokat. / No, nem az iskolait! :)) /
Javasolhatnék egy nagy össznépi összeborulást a tanévre?
A dolog nagyon egyszerű : csak szeretni, tisztelni, becsülni, (meg)érteni kellene egymást, türelmesnek, kedvesnek lenni egymáshoz. Oda s vissza.
Én dolgozom az ügyön. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése