Fészekrakó ( 2. )

A fészek maradt,
a tacepaót valaki letépte,

de lett másik.

A kezdés most udvariasabb,
a folytatás változatlan:
"Engem nem zavar, akkor téged se zavarjon!"

Az alatta lakó óvintézkedik.
A galamb nem fog odatelepülni,
de a guano attól még ott landol majd...

(Érdemes megnézni a falat.
Még egy év sem telt el a szigetelés,
az aranyárban végzett panelprogram óta...)




Tételezzük fel, hogy:

- mindenkiben tudatosul, nem egyedül él ebben a házban,
- rádöbbenünk, mert elgondolkodunk rajta, hogy ami minket nem zavar,
  másnak azért zavaró lehet,
- megjavíttatjuk a csöpögő légkondit,
- nem dohányzunk az ablakban, de ha mégis, az égő csikket nem hajítjuk ki,
- nem szórjuk ki a hamut, a morzsát, az ételmaradékot, hajszálakat, chipset, óvszert,
- nem szemetelünk a lépcsőházban,
- nem firkáljuk össze a falat,
- nem rázzuk ki a szőnyeget, plédet, miegyebet az ablakon,
- kutyát, macskát, madarat a lakásban és nem azon kívül tartunk,
- rendszeresen takarítunk, így véget vetünk a csótányok rémuralmának,
- nem rongáljuk a zárakat,
- nem csapkodjuk az ajtókat,
- betartjuk a házirendet,
- köszönünk egymásnak előre vagy vissza,
- figyelünk egymásra,
- segítünk egymásnak,
- tekintettel vagyunk embertársunkra
  és tételezzük fel:
  ő is tekintettel lesz ránk.

Belegondolni is szörnyű! :) :)
Vagy nem?