Varázsigém ( 131. )

Apró nőcske azon elmélkedett,
hírértéke mi mindennek lehet...

Mert az ugye nem hír,
ha a kutya megharapja a postást,
de az sem,
hogy a tizediken békében él
a Zsuzsa meg a Zoltán,
érdektelen,
ha valaki nem pőre,
ha csak kicsit eszement,
balga vagy dőre,
nem lop, nem csal,nem hazudik,
amennyit, amikor kamuzik,
abból hír nem támad,
nem lesz belőle cikk,
nem lesz reklámja.

Bombahír kell!
égzengés,
öldöklés,
visongás,
mert nem elég
a valódi terror,
bántalmazás,
vérontás,
sikoltás?!

Vagy tán épp azért,
mert sok volt a sokkból,
beszéljünk,
pletykáljunk
másról,
másokról.
Lehetőleg
felnagyítva,
gyűlölködve,
torzítva,
trágár módon,
nyálfröcsögve,
ordítva.

Lássuk:
ki kivel fekszik,
ki kivel kel,
ki az,
kit éppen most hagytak el,
ki miben partizik,
épp kivel bulizik,
ez kell a népnek aki csak kulizik?

Virtuális baromság,
arctalan lények,
szánalmas hazugság - hát
ilyen az élet?!

Panem et circenses...
Csak módjával vele!
Cirkuszból elég volt,
kenyérből több legyen!
Átlát minden szitán,
kinek van még esze.

Valódi problémák,
hús-vér emberek.

Szeretet, békesség,
ez lehet fegyvere,
meg a hit.
Apró nőcske hisz
Istenben,
s önnön magában,
a jó emberekben,
a békés világban.

Olykor besokall,
pedig kerüli a bulvárt,
de a "híreket" durván
a képébe nyomják.

Hírértéke vajon minek lehet?
Nos: apró nőcske ezen elmélkedett...