Varázsigém ( 162. )

           Életre születtünk
                                      de tudta jól anyánk
                                      az utunk végén
                                      vár ránk a halál
                                                               rájuk is várt
                                                               és mindre kik
                                                               előttük jártak
                                                               mégis újak jönnek
                                                               erre a világra
                                                               sírunk az elején
                                                               zokogunk a végén
                                                               járunk a mennyben is
                                                               és poklaink mélyén
                                                               töprengünk az életen
                                                               világunk létén
                                                               aztán mind elmegyünk
                                                               utunk végén
                                                                     mert vár ránk
                                                                     a halál
                                                                     tudjuk mindnyájan
                                                                     tudta jól anyánk

Halálra születtünk
                            csak közben
                            élünk
                            dolgozunk
                            játszunk
                            szeretünk
                            érzünk
                            szorongunk
                            nyavalygunk
                            nevetünk
                            félünk
                            ezerszerepű
                            vagy arcnélküli
                            lényünk
                            sokszor visszafelé
                            nem előre nézünk
                            árnyékot látunk
                            ha nincs is sok fényünk
                            kölcsönzött életünk
                            kölcsönökből éljük

Mind-mind elmegyünk
ez így van végül
életre halálra születtünk
ezzel békülj
tudjuk jól
de életre készülj
ne várd a végét
ne hívd a halált
csak Isten tudja
utunk végén
mi lesz mi vár