Normafáztunk

 

Sütött a napocska, de hideg volt.

Rengetegen voltunk - vasárnap volt, a pihenés, nyugalom, béke, végre együtt a család...

Nekem ez a Normafa már nem az a Normafa.

Nagyon szép minden, a kornak megfelelően modern, de számomra elveszett a varázsa.

(Bocsánat!)

A látkép még a régi.

Kati sem új (55 éve! ismerjük egymást), de a bakancsát most vette.

A komótos séta alatt (mert minek a rohanás, Kati meg nem futórózsa ) jól teljesített.

A bakancs.

 Volt sok (mű)hó a szánkózóknak, hódeszkásoknak.

Rétes, lángos.

 

94 (lábizom erősítő) lépcső megmászása után lesétáltunk a fogaskerekűhöz,  de közben még láttunk ezt, azt:

Molnár Gáborral találkozhattam, még az általános iskolában. 

Élménybeszámolót tartott nekünk az utazásairól! Felejthetetlen emlék!

Fogassal mentünk a Városmajorba.

Milyen rég volt, hogy érettségi előtt naponta utaztam a Városkúti útra!

Icipici házikóban készültem a vizsgákra.

Persze az sincs már meg, a fogaskerekű ablakán kinézve már nem a kedves mézeskalács házikót, hanem hatalmas lakóparkot lehet látni.

Ez már a végállomás.

Innen még egy röpke séta a metróhoz és ennyi volt a nosztalgia mára.