"Bárhol- bármikor- gyakorlatok" / Persze angyalosan...:)) /

Ma meg akartam lepni mindenkit, de megint a műszaki antitalentum győzött.
Miért nem tudok számítógépül?!
Várom a megmentőmet, aki majd segít (mert segít, az biztos!), de így ma elmarad a meglepetés.

Viszont összegyűjtöttem néhány gyakorlatot, amit bárhol,  bármikor elvégezhetünk.

Ha valaki éppen a számítógépnél ül,  rögtön csinálhat néhány kutya- és cicahátat.
Előtte jól támasszák ki magukat  (ez az alaphelyzet) és uccu! Már kezdhetik is.

Folytathatják a mell balra-jobbra csúsztatásával.

Most úgy csúsztassuk a mellünket, hogy közben egyre domborúbb a hátunk, majd csúsztassuk úgy előre, hogy a gyakorlat vége felé már nagyon homorítunk.

Jöhet a mellkörzés is:
 Cicahát ( kezekkel kitámasztunk), mellek hátul, majd csúsztassuk balra,  nyomjuk előre, innentől
kutyahát és a melleket középre, jobbra, majd hátra ( ismét domború a hát!) és ezt csináljuk folyamatosan.
5 körzés után változtathatunk az irányon és megcsinálhatjuk még ötször.

Most álljunk fel, kapaszkodjunk meg ( asztal szélében, szék támlájában, tetszés szerint abba, ami éppen kéznél van).
Emeljük a jobb csípőt fel és fordítsuk el balra, jöjjünk vissza alaphelyzetbe és a lábunkat tegyük le, majd csere:
Bal csípő emel, jobbra fordít, vissza és le.
(Lábujjunk hegye végig a talajon van.)

Csípő-emelés másképp: jobb csípő emel, láb a levegőben, csípőt elfordítjuk elől balra,  majd a kiinduló helyzetbe, ezt követően hátra, a lábakat végre letehetjük, de csak azért, hogy  ugyanezt a másik lábbal is elkövethessük.
Bal csípő emel, láb a levegőben, fordít elöl  jobbra, vissza és hátra.

Ha tömegközlekedünk, gyorsan múlik az idő, ha járműre várva az alábbi ritmus-gyakorlatot végezzük:
- bal sarokról a bal láb ujjaira  majd vissza a sarokra gördülünk,
- jobb lábunk ujjairól a jobb sarokra tesszük át a súlyunkat, majd ismét a lábujjainkon "landolunk" .
Ezt végezzék folyamatosan!

Közben persze lehet halkan-csendben verset is mondani. Én Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal című versét szeretem hozzá,  nem csak a nosztalgia okán. :))  (Köszönet Margitnak és a "Margitos"-oknak!)
Kár, hogy a megállóban nem tapsolhatok hozzá, a verset sem mondhatom hangosan, de így is nagyon-nagyon jó!
A törzsutasok már ismerik a hiperaktív nőt, aki évek óta így vár minden közlekedéshez való eszközt,  higgyék el, tényleg nem okoz közbotrányt! :))
(Mondjuk, télen azért - talán- kevésbé feltűnő...)

Na, jó! Először próbálják ki otthon, meglátják, az utcára is kivihető. :))

Akkor mára ennyi.... Meg az eddigiek! :))

Legyen szép hetü(n)k!