Árnyékok

Ma van a születésnapom. Na, nem az igazi.
Ez az "újraszülinapom".
4 éves lettem.

Jól indult a reggel: új nap, új remények...
Még az árnyékom is tetszett. :)

Aztán valahogy valami elromlott.

Mert:
Miért kell a rendelőbe kopogás nélkül berontani?
Ha kinn a "vizsgálok" tábla,  miért kell dörömbölni az ajtón és fennhangon arról elmélkedni -igen alpári stílusban-, hogy mit is csinálunk ott benn ilyen hosszú ideig.
(Halkan jegyzem meg: a gyógyszertárban és bármilyen  rendelőben is várni kell a sorunkra, az iskolai rendelő miért lenne más...? )
Ma sok volt a "valamiben meg kell halni" beszólás, amit a - tényleg jó szándékú -  tanácsainkra válaszként kaptunk.
Az élet halálos, de nem mindegy, hogy mikor és miben halunk meg, és az sem, hogy jutunk el odáig, míg "gyöngéden" kileheljük lelkünket.

Tavasz van.
Ünnepelném az újjászületést. A természetét is, a magamét is, de fáradt vagyok.
A sétányon azért átöleltem egy fát.
Aztán magamat is.
Az árnyékom is ezt tette.
Változatlanul tetszett.
Úgy tűnik, ma (idáig) ez volt a legjobb dolog az életemben.
Az újrakapottban.

Egy nehéz nap boldog befejezése: most találtam a YouTube-on az én gyönyörű, tehetséges, Blattner-díjas bábművész, író, rendező lányomról: