... és megint Ő...

Prince Andrew...

Ezt a videót tegnap találtam.
Fáradt, álmos és a hőségtől már kellőképpen elcsigázott voltam, ezért csak ötször néztem meg gyors egymásutánban. :))
Nem kellett volna, mert felébredtem tőle és az egész éjszakámat az "agyalgásnak"  szenteltem.
Mindenféle - pozitív - jelzővel illettem a látottakat. Egyszerre akartam írni, táncolni és aludni, de ezek a dolgok így, egy időben  nehezen jönnek össze. (Nem is értem...)

Szögezzük le: én nem rajongok Andrew-ért. :))
Általában nem szeretem a rajongói klubokat. Az sokszor olyan "ma szeretjük, holnap ejtjük" dolog.

Nem szeretem a "celebeket". Már a szótól is kitör a frász! Jönnek-mennek, a csapból is ők folynak és amikor eltűnnek, a kutya sem emlékszik rájuk.

Viszont: szeretem a (sokoldalúan) tehetséges embereket.

(Sorolhatnék tanárokat, diákokat mindkét iskolából, ahol dolgozom.
Bábművészeket, írókat, dramaturgokat, rendezőket, sportolókat, zenészeket, színészeket, barátokat és ismerősöket, akiket nagyon szeretek azért (is) amit és ahogy csinálnak, de ez most Andrew-ról szól, így róluk majd máskor, de mindenképp!)

Andrew nagyon sokoldalú és nagyon tehetséges.
Engem mindig lenyűgöz, elkápráztat -időnként - nőiesen lágy, ugyanakkor férfiasan energikus táncával!
Azt gondolom, hatalmas tudás birtokosa! Nagyon kreatív, nagyon képzett.
 Szóval: én nem rajongok Andrew-ért.
"Csak" csodálom, szeretem, tisztelem. Dinamikusan és dialektikusan. :))

Boldog vagyok, amikor táncolni látom.
A technikáját szívesen megtanulnám (majd ki kell nyomoznom, létezik-e oktató-DVD-je!), de félő, nincs már 30 évem a dologra. :))

Irigykedhetnék is, de az energiazabáló tevékenység és nem visz előre. :))
Engem inspirál minden különleges ember.
Ő is.